A transzparenciára helyezi a hangsúlyt Kiss Csaba, aki az Új Színházban készítette el Choderlos de Laclos levélregényének, a Veszedelmes viszonyoknak stúdiószínpadi átiratát. A színpadot körbeölelő, feketébe futó bőr-narancsszín háttéren lúdtoll-motívum. Igazán nem nehéz belelátni a vagina stilizált képmását, s talán nem véletlen, hogy a hús-narancsszín lúdtoll és az ugyanebben a színben pompázó levelek kiemelt kellékek, utalva arra, ami körül a darab forog, és diszkréten fejet hajtva az irodalmi alap előtt.
Zeke Edit további díszletei, a fotelhinta, a fehér lepellel borított asztal-oltár, egy robosztus ágy, valamint kort idéző, de a szereplőket szabadon mozogni hagyó jól szabott jelmezei tökéletes kereteket teremtenek a koncepciónak, amelynek legfőbb eleme, hogy a hat játszó mindenkor a színpadon tartózkodik. Kiss tökéletesen jelzi a térszervezés és a „végignézés” által, hogy kik, hogyan és mely történésekről értesülnek, sőt a nézőpont is sokszor egyértelmű. Sirokay Bori és Hársing Hilda dramaturg ritmusosan szabta gördülékenyre és természetesre Örkény István szellemes, mértéktartó, de tárgyszerű fordítását, egyúttal a mű szereplőin is idősítettek kicsit, talán hogy elfogadhatóbbá váljék a sztori, amely így megszabadult a pedofil incesztus determináltan elítélő nézői befogadásától.
A történet ugyan közismert, hiszen számos feldolgozásáról tudunk a szerelem - vágy - harc hármasság körül forgolódó romantikus tragédiának, Kiss Csaba mégis képes újszerűen tárgyalni a témát, ráadásul nem rugaszkodik el látványosan az eredetitől. S bár a karakterek néhol túlzóan egyszerűek (főként a fiatalok), a figurák jellemzőek. A kemény, kegyetlen, női sokarcúságával szürke eminenciásként irányító De Metruil márkinő (Györgyi Anna) és a meglehetősen szexusorientált vaginavadász, talpraesett és pimasz De Valmont vikomt (Seress Zoltán) perverz, lelkileg szadomazochisztikus játékai három életbe avatkoznak bele. Afféle egymás nélkül létezni nem tudó párost alkotnak ők ketten (a kezdeti vívásjelenet igen érzékletesen mutatja meg viszonyukat). Tordai Teri Madame de Volanges-ja szikár, szigorú, a dogmákba belemerevedett nevelő, aki hiszi, hogy a zárdából frissiben hazaérkező Cécile (Fodor Annamária a titkok megfejtésének örvendő kislányból indulva a vele történteket fel sem fogó nőig eljutva zongorázza végig érzékenyen az eseményeket) számára a lehető legjobb döntés azonnal megházasodni. Ám a házasság bizonyos okok miatt tolódik, így alkalma nyílik egyrészt beleszeretni a lányba a fiatal zenetanárnak, Chevalier Dancenynek (egy naiv és gyáva kisfiú romlik meg szemünk láttára Kovács Krisztián által), illetve másrészt a márkinő és a vikomt körmönfont duójának adatik meg a lehetőség beleártani magukat a fiatalok románcába. Méghozzá amúgy könyékig. Mindketten a lehető legjobb szándék mutatásával közelítenek, s a kisasszony szobájának a kulcsa a vikomtnál landol, aki nem habozik birtokába venni a friss húst, majd a lányt kitanítani amúgy iskolás módon az élvezetek skálázatára, s ha a sors azt követeli, lélektelen szakszerűséggel mészárolja le a lány méhében megfogant magzatot. Ezalatt Chevalier természetesen a márkinő vállán sírja el be nem teljesedő szerelme bánatát, hogy végső megaláztatásként De Metruil nadrágon keresztül, a kezével elégítse ki a mesterségesen tűzre gyújtott ifjút. Mindeközben, ezekkel párhuzamban de Valmont Madame de Tourvelt is szédíti, mindössze azért, mert a márkinő magát ígéri cserébe, ha sikerül ledöntenie az asszonyt. Pálfi Kata külső hidegségét belső reményekkel fűtötten mutatja, ezzel rendkívüli pontossággal és részvétet keltve jellemzi ezt a csalódott, de a még egy lehetőséget lassacskán elfogadó asszonyt, akin a legnagyobb pofon csattan.
Az előadást a hátsó szándékok füzére, a titkok és a hazugságok egymást gerjesztő undorítósága lengi át jól kidolgozott konstrukcióként. A szereplők tudva-tudattalanul, de kegyetlenséggel és durván számolnak le azzal, hogy a magasztos, nagy érzelmek valaha is olyanokká lehessenek, amilyenek hivatottak lenni. A stilizáció azonban eltávolít bennünket, a koncepciónak talán ez az egyetlen gyenge pontja. Pedig lenne mit átélni, mert valóban szinte napi aktualitás az, amiről e látszólag romantikus történet mesélni akar.
_________
Az írás a kecskeméti Városháza Udvarszínházában 2008. augusztus 16-án játszott előadás alapján készült.