Vagy ha nem is az ellentettjét, de legalább egy másik verzióját. Sajnálatosan bevett szokás a színházakban, hogy a színész azt játssza, amit mond (jobb esetben azt, amit nem tud kimondani), de a pantomim remek apropót ad annak, hogy ezt a keretet elegánsan, játékkal, frappánsan lehessen átlépni. A három fiatal színész egy pillanatig nem hagy kétséget afelől, hogy ez egy kicsit bennfentes, kicsit bratyizós, kicsit ökörködős előadás lesz, de korrekten vállalják, és be is tartják a maguk által felállított szabályokat, teret hagyva szöveg-mozgás etűdökkel való szabad játszadozásnak, tesztelésnek.

Mint minden valamire való kabaré, itt sem hiányozhat egy konferanszié, jelen esetben Szabó Máté, aki egyrészt arra hivatott, hogy megágyazzon a soron következő jelenetnek, másrészt, hogy személyes jellegű sztorikkal, amolyan stand-uposan (nem mindig feltétlenül ebbe a produkcióba illően) szórakoztassa az _egyelőre_ még kis nagyérdeműt. Van is mit felkonferálni, mert Horváth Zoltán nem csak az abszurd szolgálatába állított higanyszerű mozgásával, de szimbolikus néma mesejátékaival is kreatív adaptációkat gyárt, Andrássy Máté pedig sok és változatos verbális támogatással operál (legyen szó a SAT.1-ről importált német nyelvű Darth Vader-monológról, vagy az _Idétlen időkig_ egyik jelenetéről).

Kellék nincs, díszlet nincs, csak inkább jobb, mint rosszabb ötletek, de stílusgyakorlatoknál ez már csak így van. A közönség idővel nyilván lemorzsolja azt, ami nem válik be: Attenborough az első jelenet után kipukkad, hogy a harmadikban megint vicces legyen; egymás cikizése és néhány improvizáció pedig olykor inkább hasonlít egy kevésbé jól elsült _Minden Rossz Varieté_-betéthez, mint egy valódi jelenethez, de ennek rövid konstatálása után zökkenőmentesen megy tovább a szekér. Miért is ne menne, amikor a sok szellemes ötlet között fel-felbukkan egy-két csiszoltabb gyémánt is, mint Horváth Zoltán _Ment a hűtlen_-adaptációja, vagy a Méhek együttes _Barbie-dal_ának stílusában, néptánc- és kilencvenes-évek-fiúcsapat-mozgásvegyülettel előadott _Obama-dal_ prezentáció.

A ráncfelvarráshoz, balanszírozáshoz meg egyéb finomításokhoz valószínűleg egy külső szem majd jól fog jönni, és akár ez érkezik, akár a közönségen edződik meg a produkció, mindenképpen unikális lesz, mert a _PANkreátorok_ egy komplett műfajt defibrillálnak, miközben laza, légies, vállaltan és vállalhatóan szórakoztató színházat csinálnak, és mint ilyenek, per pillanat pár nélkül állnak.

És nem csak azért, mert hárman vannak.