Morus Tamás története bár a reformáció korában játszódik, mégis egyetemes példával bír a világtörténelemben, és mindennapi életünkben is. Élete során sok lépcsőfokot megjárt, először alacsony sorból emelkedett fel az egyházi főméltóságok közé, majd amikor a hatalom számára kényelmetlenné vált, ellehetetlenítették helyzetét, koholt vádakkal „koncepciós perbe” fogták és végül lefejeztették.
Az előadás Morus Tamás életén keresztül sok-sok mindig aktuális témát érint. Ilyen például a hatalom és a „kisemberek” viszonya, ami kiemelt szerepet kap. Végigkövethetjük, hogy a király hogyan játszadozik embereivel, és hogy akiknek a kezébe hatalmat ad, hogyan használják ki ezt azokkal szemben, akik védtelenebbek hozzájuk képest. Ízelítőt kapunk a vallás és a hit közötti különbségből is: Morus, aki hisz Istenben, nem próbálja meg kijátszani semmilyen módon az ő törvényeit, ellenben a király, a bíboros vagy Cromwell, akik vallásosak, de nincs tiszta hitük, nem foglalkoznak Istennel, csak azzal, hogy a vallás dogmáit hogyan lehet megkerülni. Átemelvén napjainkra a gondolatmentet, nem is muszáj az előadás kapcsán a keresztény istenhitről beszélnünk, beszélhetünk bármibe vagy bárkibe vetett hitről, a lényeg az, hogy higgyünk valamiben, mert hit nélkül nem lehet élni. Fontos mozzanata a darabnak a család védelmező szerepének hangsúlyozása, férj-feleség, apa-lánya viszonya. Alice More, Morus Tamás felesége, bár sokszor nem érti vagy nem ért egyet férje döntéseivel, sosem bánik vele tiszteletlenül, mindig mellette áll, még ha néha meg is kérdőjelezi döntéseit, de bízik benne, mert tudja, hogy jó ember és a legjobbat akarja. Margaret More, Morus Tamás lánya és egyben szeme fénye, kiemelkedően művelt, tisztességes lány, aki pontosan tisztában van vele, hogy megkérdőjelezhetetlen értékrendjét édesapjától kapta, neki köszönheti, hogy két lábbal áll a földön, ezért mindig hálával, alázattal, engedelmességgel fordul felé, amivel édesapja természetesen soha nem él vissza. Az előadás felteszi azt a kérdést is, hogy a törvények mennyire segítik elő az igazságszolgáltatást, illetve hogy lehet azokat úgy elferdíteni, hogy kedvezzenek a kitűzött célnak. A rendező érzékelteti velünk, azzal, hogy az esküdtszék elnökévé a börtönőrt, szolgát, révészt és hóhért egy személyben alakító hétköznapi embert emeli, hogy az igazságszolgáltatás Morus Tamás esetében totálisan igazságtalan. Felmerül a barátság és bajtársiasság kérdése is az alkotásban: muszáj a legjobb barátunk ellen fordulnunk nekünk is, ha tudjuk, hogy mindenki más ellene van vagy érdemes kockáztatnunk az életünket, ha van rá egy kicsi esély is, hogy megmenthetjük?
Abban, hogy úgy érezzük, hogy az előadás rengeteg ma is aktuális kérdést érint, nagy szerepe van az igényesen összeválogatott, hibátlanul működő színészi gárdának. Eperjes Károly kissé önironikus, visszafogott, mégis mély érzésű Morusa fején találja a szöget és mindemellett nem nyomja el a többi, részletesen kidolgozott figurát sem. Andai Györgyi (Morus felesége) odaadó játékához, finom, de mégis kőkemény karakteréhez fűződik talán az előadás legmeghatóbb és legőszintébb jelenete, amikor elbúcsúzik férjétől. Szabó Margaréta (Morus lánya) hitelesen alakítja az intellektuális, még kissé kevés élettapasztalattal rendelkező, szerető és szófogadó lányt, aki kész bármit megtenni édesapjáért. A több szerepben (szolga, révész, börtönőr, hóhér, esküdtszéki elnök) megjelenő Horváth Lajos Ottó színészi teljesítménye lenyűgöző, minden karakterének minden jellemvonását precízen formálja meg. A Thomas Cromwellt alakító Bozsó Péter hibátlanul megállja helyét kegyetlen szerepében, akárcsak a taktikázó, simulékony Richard Richet alakító Karácsonyi Zoltán és a bár igyekvő, de végül mégis elbukó Norfolk herceget megformáló Haás Vander Péter. A kevesebb szereppel rendelkező, nem annyira kidolgozott karaktereket játszó színészek, Cs. Németh Lajos, Kerekes József, Németh Kristóf, Horváth Ferenc és Kóti Kati is teljes mértékben benne élnek a darabban, és segítik társaik munkáját.
A rendező, Goldstein Imre minimális díszlettel és jelmezzel dolgozik, ezzel is ráirányítva a figyelmet az előadás sokrétű problémafelvetésére. Ügyesen játszik a fényekkel (a világosító együtt mozog a színpadi történésekkel), ami sokat segít a váltakozó hangulatok, témák átérzésében. Igényesen megkomponált, íves szerkezetbe van belebújtatva ez a temérdek átgondolni-, újragondolnivaló kérdés.
Morus Tamás példával járhat mindannyiunk előtt, hiszen soha nem adta fel erkölcsi értékrendjét, soha nem rendült meg hitében. Pontosan azok a tulajdonságok voltak meg benne, amit oly gyakran hiányolhatunk korunk emberéből: a tisztesség, az önzetlenség, az önfeláldozás, az egyenesség, a bátorság, a szeretetre való képesség.