Az előadás rövid meghatározása a Centrál Színház ismertetőjében mindössze ennyi: „jókedvű musical-revü”. De ez az előadás amellett, hogy ezt a két és fél szót valóban magába foglalja, ennél sokkal többet nyújt a befogadónak. A darab rekonstruálja az emberek különböző életszakaszaira jellemző férfi-nő viszonyokat, és ezeknek minden szépségét és hátulütőjét. Mindezt teszi úgy, hogy vagy rövid, komikummal fűszerezett, vagy éppen igazán mély gondolatokat közvetítő, epizódszerű részleteket mutat be, az ember teremtésétől az első randin és a házasságon át a családalapításig és a megöregedésig.
És hogyan is kezdődött minden? Hát a teremtéssel, csakhogy itt rögtön két nő és két férfi áll előttünk a színpadon. Máris konfliktushelyzet alakul ki: a férfiak találkára hívják a nőket, ők azonban kéretik magukat. Tehát már az élet kezdetén is minden úgy volt, ahogy manapság. Ezután az előadás átvált jelenünkbe: első randi a moziban, ahol a lány választja a filmet, és a fiú fakad sírva. Első randi, amiből öt percen belül második és tizedik, végül pedig szakítás lesz, mert a fiatalok megállapodnak, hogy rohanó hétköznapjaik nem adnak lehetőséget a fokozatos ismerkedésre, így egyszerűbb egyetlen találkozással lerendezni mindent. Fiatal kislányok, akik egész nap telefonjukat szorongatva várják a nagy ’Ő’ hívását, akit igazából még nem is ismernek, csak felruházzák a fehér jaguáros herceg idealizált tulajdonságaival. Vacsorák, ahol semmi nem jön össze és mindkét fél hazudozik, hogy a másiknak imponáljon, közben éppen ezzel vágja el magát. Önbizalomhiányos férfiak és nők kudarcba fulladt próbálkozásai. Féltékenység és megcsalás. A testi örömszerzés összeegyeztethetetlensége. Az egyedülállók párkeresési kényszere, fóbiái. A házasságkötés bonyodalmai, különböző kultúrák ütközése. A férfiak és nők egymással ellentétes hobbijainak találkozása (meccsnézés vs. takarítás). A családalapítás, a gyermeknevelés nehézségei, ezzel párhuzamosan pedig a magánélet és a társasági élet megszűnése. A gyerekek állandó veszekedései. A még csalódottsággal teli, elvált emberek paradoxonja: ragaszkodás a megszokotthoz és újrakezdésre való igény. Az autó probléma: ha apa vezet, anya miért szól bele? Az összeérés és egymás hibáinak feltétlen elfogadása. És elkövetkezik az idősödés is, az egyedül maradás, de az előadás megmutatja, hogy ekkor sem szabad feladni, mert annak, hogy valaki életben marad, oka kell, hogy legyen. Végül pedig a halál gondolata, ami talán a legmeghatóbb mozzanata az előadásnak.
A színészek remekül dolgoznak együtt, értik és érzik egymást a színpadon, az egész teret képesek bejátszani és mindig tudják, a díszletek és kellékek erdejében, hogy mit, mikor és hogyan kell használniuk. Folyamatosan cserélődnek a játékosok a színpadon, azonban egyetlen alkalommal sem vehető észre rajtuk, hogy pusztán azért távoznak a színtérről, mert a rendező azt az utasítást adta. A jelmezekkel is ügyesen kell bánniuk, hiszen előfordul, hogy csak öt-tíz másodpercük van átöltözni. Minden karaktert hitelesen alakítanak, kitűnően megállják helyüket akár egy fiatal csitri, akár egy idősödő bácsika szerepében. Gyakran alakítanak ki szemkontaktust a közönséggel, ami a befogadót segíti abban, hogy még inkább magáévá tegye az előadást. Birtokolják énekhangjukat, amely képes betölteni a teret, tud kemény és érdes lenni, de ha a hangulat azt követeli, simogatóan lágy. Az egyetlen negatív kritika talán Balogh Anna játékát illetheti, mozdulatai néhol kissé túlzóak, gesztikulációja túlerőltetettnek volt érzékelhető.
A rendező, Harangi Mária ötletgazdagságát mutatja, hogy egy epizódokból álló, sok különböző díszlettel dolgozó darabot hibátlanul színpadra tudott állítani. Remekül oldotta meg a díszletváltás problémáját, egy-két szinte feltűnés nélkül megjelenő, pótolhatatlan segítséget nyújtó emberrel, akik folyamatosan hozzák-viszik a tárgyakat. Előadása mozgalmas, kihasználja az egész színpadot, az elsőtől az utolsó pillanatig leköti a figyelmet. A díszlettervező, Romváry Gergely pedig remekül érzett rá az arányokra, praktikus, megvalósítható elemeket alkalmaz.
A téves hiedelmek ellenére lehet olyan darabot készíteni, ami, szórakoztató, zenés, de gondolkodásra is késztet egyszerre. Mindemellett még azt is eléri, hogy teljesen magunkénak érezzük, hiszen általánosságban szól olyan dolgokról, amikkel az emberek többsége élete során szembekerül. Az előadás tehát tökéletes példája annak, hogyan lehet kiszolgálni a különböző igénnyel rendelkező közönség minden tagját. A legnagyobb kérdés, ami mindenki előtt nyitva áll, és rajta múlik, hogy a választ hogyan adja meg rá: hogy tényleg egész életünk során arra törekszünk, hogy párunkat megváltoztassuk, magunk számára ideálissá formáljuk? Szóval ilyen önzőek lennénk? ► (se)
