Szóval a történet szerint valóban egy űrutazás-szerű eseménnyel indítunk, aminek a végén Lili és Lali egy fitneszteremben landolnak, találkozva Bogival, Szofival és Vivivel. Ez a három, nem túl kedves, sőt kifejezetten rosszindulatú és ellenséges nő gyorsan össze is vész az ismeretlenekkel, Lali pedig hálaképp végez Szofival. Ő pedig ezután hamar fel is támad, és olyan kedves lesz Lilivel, hogy rögtön el is hívja egy állásinterjúra. Lili el is jut az irodába, ahol a három, megint ellenszenves nőn kívül még találkozik Endrével is, ahol Lali ismét machinálja az eseményeket, és hipp-hopp, máris a lányé az állás. Sőt nem sokkal később főnöke szíve is, de csak minekutána Lali leállította a feleségéét. És akkor születik még gyerek is, aki igazából egy kitömött bábu, Lili pedig megőrül, aztán meg is hal, aztán meg már csak dörömböl. Mindeközben pedig állandósult jelleggel földönkívüliekről beszélnek. És akkor most már mi is megpróbálhatjuk kihámozni, hogy mi történt.

Erdős Virág verses drámája telis-tele van tűzdelve futurisztikus, abszurd, pszichologizáló, társadalmat kritizáló, kapcsolatokat bemutató elemekkel. Még a kevésbé rutinos olvasó számára is rétegzett mű. Olyannyira az, hogy a rengeteg történés és esemény közepette igazából lehetetlen eldönteni, hogy mi történik meg, és mi nem. Sőt arra is igen nehéz rájönni, hogy tulajdonképpen hol zajlik le a cselekmény. De mindez annyira játékosan, az eseményeket finoman továbbgördítő módon van kezelve, hogy az ember csak a végén teszi fel a kérdést, hogy most mi ez?

Az előadás esetében is kénytelenek vagyunk feltenni magunkban ezt a kérdést, mert Néder Panni rendezése, ahelyett, hogy eldöntötte volna, hogy a darab melyik szintje létezik valójában, és hogy honnan indulnak el az asszociációk, inkább a színpadra állította a szöveget. Így tárul elénk például a Balog Zsófi által tervezett, leginkább egy bevásárlóközpont hátsó rakodóterére emlékeztető látvány – ezt a benyomást erősítik a bevásárlókocsik (mint futópad és mint babakocsi is használják őket) –, ami praktikusnak praktikus, sőt sokáig még azt is feltételezi, hogy egy űrhajóban járunk (és akkor máris érthetjük, hogy miért beszélnek ufókról – és miért van UV-fény alatt látszódó tintával felírva, hogy „Ufók háza”), de aztán a végén kiderül, hogy nem, hiszen Lili egy bevásárlókocsiban végzi (máris nem értjük, hogy miért vannak itt ufók).

Mindebben a szöveg által rengeteg izgalmat felhalmozó, kaotikusnak ható térben egy biztos van, ő pedig a Láng Annamária által játszott Lili, aki szépen, fokozatosan, technikásan, nagyon jól adagolva, jelenetről-jelenetre őrül meg. A színésznő tényleg elismerésre méltó precizitással adagolja a teljes elmeszétesést, még akkor is, ha ezt egyébként a színpadon történtek nem indokolják. Őszintén szólva egész egyszerűen érthetetlen, hogy Lili miért kattan meg. De nem csak az ő karakterét, a többit sem igazán sikerült kitisztázni (dramaturg: Garai Judit). Józan László Lalija egy kedves, aranyos, mosolygós jó barát, aki boldogan végez az ellenségekkel, és szomorú, ha Lilinek valami rossz. De ezen a meglehetősen egyoldalú állásponton kívül nem nagyon képvisel semmit. Epres Attila igyekszik határozottan a földön tartani Endrét, és egy igazi ellenszenves újságkiadót alakít, annyira céltudatosan, hogy nem egy poénnal sikerül elvonnia a nem történésről a nézők tekintetét. Például a Bogi, Szofi, Vivi trióról nagyon is el kell, hiszen bár az őket alakító színésznők (Majsai Nyilas Tünde, Hullan Zsuzsa, Tarr Judit) igyekeznek egy-két saját gesztust és hangsúlyt adni a karakternek, az igazi különbség a három szerep között mindössze az, hogy más színű ruhában vannak. Ez pedig, mint karakterelemzés, meglehetősen felületes.

Talán a misztikus zenének vagy az átlátszó mobiltelefonoknak kellene megmagyarázniuk mindent, de ezek inkább izgalmas elemek a kevés ötlet között, mintsem útmutatók. És miután végigpörgött Erdős Virág szövege, csak ülünk és nézzük a dörömbölő Lilit, aki bár az első pillanatban még gyerek volt, most az utolsóban nagyon is felnőtt. Egy őrült, vidéki ufólány, a saját fantáziájának valóságában fantáziálva egy realisztikus fantáziavilágban, egy űrhajón utazva az irodaházak és bevásárlóközpontok mobiltengerében. Jó hely lehet ez a Kalocsa. De hogy miért?