7óra7

Kettő az egyben
7óra7: (7/10)
Közösség: (0/10)

Kettő az egyben

2010. 10. 16. | 7óra7

Persze jó kérdés, hogy mi értelme van ennek, és valóban spórol-e vele bárki is bármit. A válasz nem egyértelmű, talán úgy vélhette az alkotó, hogy a két dráma sűrítése gazdagabb, élménydúsabb előadást eredményez. Lehet, hogy ennek köszönhető a díszlet felső szintje, amely kórházi betegágyak mögött álló ATM-automaták sora, már amikor látjuk, és nem torzító tükör takarja el a látvány felsőbb régióit. A tükör akár az önirónia jelzéseként is felfogható, hiszen a Molière-művek szétszedett, majd új dramaturgiai szabályok alapján összerakott változatát láthatjuk. De talán az alaphangütésre is utal a tükör: a színlapon ezúttal „Dr. Bodolay”-ként jelzett művész a groteszkben fogalmazza előadását.

De vajon miért? Mit szeretne gúnyolni ily vaskosan? Valami olyan homályosan általános dolog olvasható ki az előadásból, hogy a pénzéhességet, a zsugoriságot, az álszentséget, a hiszékenységet – és mindazokat, akik ennek kihasználásából építenek gigantikus egzisztenciákat. Ez szép és valóban örök érvényű vállalás, ám hogy itt és most miért érdekel minket ez a történet – már azon kívül, hogy a nézőtéri villanykapcsolgatással Bodolay egyértelműen jelzi, hogy köztünk játszódó történetről van szó, a díszlet alsó terében elszórt régi gyártmányú színes tévékből pedig gyanítható, hogy valamiféle közelmúlt-jelen paradigmaváltás szükségességét óhajtaná a mű szorgalmazni –, az nem derül ki. Helyesebben adódik az a feltételezés, hogy a két darab egybefolyatásának attrakciója kell, hogy felkeltse a néző érdeklődését, vagyis se nem a tartalom, se nem a forma, hanem a művész (értsd: rendező) maga a nézői figyelmi centrum tárgya.

A képzelt fösvény beteg - Ádám Tamás, Szilágyi Annamária

Erre rímel, hogy Bodolay egy rendezőt is belerendezett a produkcióba: a sokáig csak némán fel-felbukkanó Béralde, a mostani darab főszereplőjének, Hargaponnak (az Argan+Harpagon képlet megoldásaként létrejött figura) az öccse, aki lazán megoldja a rosszindulatú, piti hipochonder által a két dráma cselekményéből összegereblyézett problémahalmazt. Ekképpen tényleg csak hátradőlve nézhetjük a bonyodalmat, amely azért nem marad érintetlen dramaturgiai döccenőktől (Hargapon válni akar mostani feleségétől, hogy hozzámehessen fia választottjához, majd felesége fölbukkanásával a válástéma hanyagolva van – az egyik műben a feleség hiánya, a másikban a jelenléte elengedhetetlen, az efféle ellentmondás pedig feloldhatatlannak tűnik). Mindezzel együtt a létrejövő mixtúra szórakoztató, azzal együtt, hogy a második felvonás második fele már azzal telik, hogy valahogy elevickéljen a befejezésig, aminek keretében egy (játszott) hosszas szertartással „doktorrá avatják” Hargapont, meg Valért, Angelíz kérőjét, bár hogy kik és mit csinálnak, nem teljesen világos. Ahogy az sem, hogy miért épp tévén üldögélnek a szereplők, és miért van tele fingópárnával a szoba, már azon túl, hogy Hargapon színlelt szelelésének adjanak hangot, bár nem látható be, hogy a férfi miért csinálna magából ezzel bohócot környezete előtt.

A képzelt fösvény beteg - Pataki Ferenc, Gidró Katalin

A szereplők sokféle játszástechnikát felvonultatnak, Ádám Tamásnak (Hargapon) van lehetősége a legtöbbfélét bemutatni: az ironikus felhangtól a vásári komédiáig minden belefér, és a színész biztonságosan vált közöttük. Bájosan abszurd, kedvesen érzelmes Gidró Katalin Angelíze, a valóság rezonőrének szerepét tölti be Poroszlay Kristóf Valérja. A vaskos és randalelkű (szögediesen ő-ző) Béline-t a vékony és kecses Borsos Beáta nagyszerűen kétszínűsíti. Borovics Tamás Csavarházi közjegyzője nem okos, de ravasz, simulékonyan nagydumás svindler. A Pataki Ferenc játszotta Cléante a tettek és indulatok embere, Szilágyi Annamária Toinette (ejtésben sokszor [toalett]-nek hangzik) cselédje kertelés nélkül fejezi ki érzelmeit, mindent és mindenkit csalhatatlanul értékén kezelve. Kedvek Richárd lazán, pózok nélkül, kívül állva a hajcihőn alakítja a dolgokat helyrerakó Béralde-ot. Kárász Zénónak (Dr. Le Foch Tamás) és Barnák Lászlónak (ifj. Le Foch) a vaskos, elrajzolt karikatúra feladata adatik. Lazók Mátyás az előadás fregoliembere, és mindhárom általa alakított figurához van ötlete.

A képzelt fösvény beteg

Arról azonban egyikük sem tud mit mondani, hogy végül is miért született ez az előadás. Marad az a megfejtés, hogy így legalább egy idő alatt két drámát is kipipálhatunk, és végül is miért ne tennénk? Van olyan, hogy egy blöff jól sül el – és ez a blöff ráadásul jószándékú és barátja a közönségnek.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr598004701

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása