Ezt kérdezi Csákányi Eszter a Csákányi-Kulka est egyik dalában. A kérdés valóban jogos, az estét illetően, legalábbis részben. Az est témája ugyanis dalok (főként sanzonok, songok, musicalbetétek), valamint némi próza (Csákányi Eszter Bán Zsófia, Kulka János Nádasdy Ádám néhány rövidebb szövegét választotta) előadása, a személyesség szellőjével átfújva. A kezdés pedig remek: a kaposvári közös múlt felidézése után többek között egy alternatív díváról elbűvölően énekel Csákányi, az igazi férfi ismérveiről dalol Aznavour-sanzont kesztyűt húzva Kulka.
Kemény Gábor és zenekara pontosan, bár kissé egy kaptafára húzott hangszerelésben kíséri a színészeket, miközben sorjáznak a dalok és a szövegek. Nem kell külön kitérőt tennünk azt illetően, hogy Csákányi és Kulka mennyire kitűnő (bár mennyire más utat járó) színészek: nagyon kellemes nézni, látni játszani és hallgatni őket. Csak az egésszel kapcsolatban van egy érzés: valahol el van vesztve a fonál. Az elején megjelenő személyesség-vonalat felváltja a nő és férfi viszonyát sorra vevő dalest, amit azért sajnálhat a néző, mert egy ígéretes tartalmat akaszt meg az egyszerű revü. Az első felvonás második fele inkább ez utóbbi szellemben telik, hogy aztán a második rész ismét némileg magára találjon, és a pszichiáter-jelenet, illetve a férjét lelövő asszony keretjátéka, illetve a finálé ismét ne csupán kellemesen, hanem szellemesen is szórakoztassa a közönséget.

Csákányi-Kulka (plakátrészlet)
A koreográfiában pontos mértéket és a színészpárosnak legjobban álló formákat meglelő Dékány Edit, valamint a dalszövegeket jegyző Zöldi Gergely nem tudják pótolni rendező hiányát. Persze, jöhet az ellenvetés, hogy a színlap sem ígér mást, mint zenét és szöveget, mégis: ebben a formában és ebben a párosban sokkal nagyobb lehetőség van, amit a produkció eleje fel is vet - aztán a dolog annyiban is marad. Ezzel együtt jónéhány emlékezetes: az Idő van, vagy a Súgó feldolgozása, vagy a férjlelövős jelenetsor (Kőrösi András, a kaposvári színház művészének közreműködésével) kifejezetten jól sikerült.
Az este színvonalas és szórakoztató: a Thália teltháza valódi és megérdemelt vastapssal jutalmazza a két előadót. A személyesség helyett ezúttal a biztos profizmus élményét kaphatjuk meg.