Kovács Lotti
Az, hogy ez a lendület nem tud kitartani már az első felvonás végéig sem, talán leginkább a dramaturg hiányával magyarázható, akinek szükségessége főként abban érhető tetten, hogy nem volt, aki észrevegye, hogy a dalok csakhamar elkezdtek leválni az előadásról (sajnos ennek jelei már dadogós szerelmesek fürdőzésénél megtörténik). Tóth Géza és Dobos Judit rendezők pedig nem nyúltak bele az eredeti cselekménybe, szinte érintetlenül hagyták a kissé túlírt szövegkönyvet, ami azért sem tűnik jó döntésnek, mert láthatóan a színészek semmilyen poentírozási nehézséggel nem küzdenek, így pedig csak a játék erejét gyengíti nem csak a szöveg, de a lomha cselekményfűzés is, amelynek átszabására remek példa a komáromi Jókai Színház precíz átdolgozása. A terjedelem így csakhamar elkezd ellene menni az előadásnak, amely bár hullámvasúttal kecsegtet, mégis mindössze libikókává válik.


Nyári Oszkár
Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lehetne végig valamire figyelni a színpadon, például Nyári Oszkár susogógatyás milliomos, lúzer fukszosgengszter Don Tomao Nicomacója olyannyira erős, hogy időleges hiánya nagyon súlyosan meg is látszik a színpadon. Ez azt is jelenti, hogy bármennyire is kedves Varga Zsuzsa (Lucia) és Mózes Balázs (Luigi) dadogós kettőse, a megnyerő Cservenák Vilmos műjampi Giovannija, illetve az egymást jól kiegészítő Nyári Szilvia tűzről pattant Dorinája és Dobos Judit stílusosan harsány Agneséje, hosszú távon nem bizonyulnak elég súlyosnak. Ebben az is közre játszik, hogy Sarkadi Kiss János Lucreziója nem tudja szinkronba hozni az öntudatos milliomost a nyámnyila antiférfivel (hiába működik külön-külön a kettő), Kovács Lotti Drusillája és Haffner Anikó Viktóriája pedig nem tud különösebb meglepetést okozni a nézőtérnek.


Nyári Szilvia, Dobos Judit
Az előadásból tulajdonképpen a céltudatosság hiányzik, pontosabban a célnak való következetes alárendelés, amelynek hiányában nehezen tud a kívánt mellbevágás megszületni. Mert az, hogy a kicsi Benito és Adolfo (Jászberényi Gábor és Szvath Tamás játsszák visszafogottan, de jelentékenyen) végleg felnő-e, az igazából csak azon múlik, hogy szeretnénk-e egyáltalán ezzel a kérdéssel foglalkozni, vagy megvárjuk, amíg a saját szemünkben is szálkából gerenda lesz, akkor pedig már nem lesz mód alámerülni az édes gondtalanságban.
(Balatonföldvári Kulturális Kikötő, 2010. augusztus 7.)