7óra7

Ismeretlen álmok
7óra7: (4/10)
Közösség: (10/10)

Ismeretlen álmok

2010. 10. 18. | 7óra7

Szürke ajtókilincs nyitja a szürke szoba szürke ajtaját, ahol egy szürke ember szürke életében kényszeredetten nekifeszül a szürke világból kipréselni némi színt. A szürke ember ismerős: ő az árnyék a munkahelyek folyosóján, ő az éles szagú, görnyedt hátú, zavart tekintetű flúgos a földszintről, ő a nejlonszatyrokkal felszerelt városi vándor, ő az, akitől az ember soha nem kérdezi meg: „Hogy vagy?”. Gogol jól látta, mi a személytelen szervezetben való létezés végpontja, és ez a multi- és transznacionális cégek által uralt világban nagyon is adekvát problémafelvetés... lenne,
ha Kiss József rendező ilyen, vagy ehhez hasonló igényekkel jelent volna meg a művel kapcsolatban, de nem ez történt. Gogol szövege ugyanis színpadon van, csak éppen Gogol nincsen ott. De nem csak Gogol, igazából Kiss József (a rendező) és Tahi Tóth László (a színész) sem. Így pedig eléggé pang a színpad.
Az őrült naplója, Szigligeti Színház, Szolnok

Tahi Tóth László
A poros-dohos „csinovnyiklak” pontos illusztrációja a naplóírásban kiteljesedni kívánó, és abba szép lassan beleőrülő Popriscsin otthonának, de az egész miliő tulajdonképpen ugyanolyan, mint amilyennek gimnáziumban a „nagy orosz irodalom” témakörben a legtöbb diákban megmaradhatott, úgyhogy meglepetés itt sem éri az embert. Mindössze a színpadon előkerülő, újságpapírból gyúrt életnagyságú emberfigurák, és egy, a háttérben folyamatosan meg-megjelenő női alak rejt magában némi izgalmat, de előbbi ötlet gyorsan kipukkan (nincs sem felépítve, sem a kézenfekvőnél komolyabban értelmezve), utóbbi pedig inkább misztifikált díszletelem, semmint a nőkérdés valódi integrálása az értelmezési tartományba.
Tahi Tóth László tisztességgel elmondja a szöveget, de kiterjedtebb színészvezetés híján meglehetősen egysíkú, a rendezés szövegillusztrációs vonulatába tökéletesen megegyező színjátszással, mindössze jelzi Popriscsin tragédiáját, így a karakter mindvégig rejtve marad a nézők előtt. Pedig a magányos, görnyedt kisember, aki kudarcos élete elől a képzelet világába menekül, és eljut odáig, hogy szent meggyőződéssel hiszi magát spanyol királynak, ennél jóval izgalmasabb alapanyag: a hétköznapi posvány és a szárnyaló képzelet közt feszülő ellentét lenne valahol a dráma lényege is. Ezt szimpla pasztell színekkel megmutatni meglehetős leegyszerűsítése az egésznek.
Az őrült naplója, Szigligeti Színház, Szolnok

Tahi Tóth László
Az alkotók bizadalma Gogol művében nem alaptalan, de kérdéses, hogy ez így vajon igényli-e a színházi keretet, még akkor is, ha a munkát láthatóan nem sajnálták ki az előadásból. A szürkeséget önmagával ábrázolni azonban egész egyszerűen unalmas.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr838002959

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása