Ha egy nő a Casanova nevet hallja, rögtön egy rosszéletű, ám igen vonzó férfi képe jelenik meg gondolataiban. Ha egy férfi hallja a Casanova nevet, azonnal vetélytársat és potenciális ellenfelet képzel maga elé. De ki is volt valójában Casanova? Hogyan teltek napjai? Igaz lehet-e állítása, amely szerint élete során több mint száz nővel volt bensőséges kapcsolatban? Az Új Színház társulata ezekre a kérdésekre próbál választ adni több-kevesebb sikerrel, Casanova Nuovo című előadásában.
A cím második szava (nuovo = újszerű, mai, modern) azt sugallja számunkra, hogy valami merőben újat láthatunk, hogy a 18. századi történet át lesz emelve korunkba, ezáltal nyilván magunkra tudjuk majd vonatkoztatni a látottakat, az elhangzottakat. Ám ezt egyáltalán nem sikerül az előadásnak véghezvinnie. Inkább nevezhetnénk korhűnek a produkciót, tekintve a jelmezeket és a díszletet. Nagy ritkán egy-egy kiszólás jelzi csak az eredeti törekvést, de ezek sem igazán hatásosak.


Takács Kati, Almási Sándor
Valószínűleg az este során gazdagodunk olyan információkkal Casanova életéről, amelyeknek azelőtt nem voltunk birtokában. Ilyenek lehetnek például hánykódtatott gyerekkorának részletei vagy anyakomplexusa, de mindez még nem elég egy színvonalas, tartalomdús előadás megteremtéséhez. És akkor a cselekményszövésről még nem is beszéltünk, ami igen bonyolultra és érthetetlenre sikeredett. Ács János rendező ugyanis csak fontosabb jeleneteket ragadott ki a férfi életéből, de ezeket logikailag nem kapcsolta össze, így a befogadó sokszor nem tudja követni a különböző helyszínek, nők és szituációk közötti összefüggéseket. Márpedig összetartó erőre nagy szükség van egy efféle színdarab esetében.
A színészi játék, akárcsak maga az előadás, nem nyújt maradandó élményt. Almási Sándor az előadás elején még nagy hévvel játssza a ficsúr Casanovát, de a vége felé már láthatóan elfárad és kedvetlenné válik. A többi színész, Takács Katalin, Hirtling István, Pálfi Katalin, Vass György, Földes Eszter és Széll Attila mind ott vannak a színpadon, de egyikük játéka sem él igazán, hisz nincsenek igazán kitalálva, átgondolva a karakterek, amiket meg kell formálniuk. Az egész előadás Casanova alakjára összpontosít, Almási Sándor így olyan nehéz keresztet kap, aminek súlyát nem bírja el.


Almási Sándor
Kétségtelen azonban, hogy a színházteremben megteremtődik egy atmoszféra. Egy 18. századi hangulat, amelyet részben az élőzene, részben a színpadi látvány alapoz meg. A kérdés azonban az, hogy ezt az előadás pozitívumai vagy negatívumai alá kell-e fölírnunk? Hiszen a cél elvileg az újítás lett volna, ami egyáltalán nem sikerült.