Az viszont elvitathatatlan, hogy ezt meglehetős biztonsággal teszi, annak ellenére, hogy Csiszár Imre rendezői munkája formailag minden pillanatában erőtlennek, színtelennek és avíttasnak hat. Minden színpadi elem untig ismerős: a kreatív invenció legkisebb jele sem látszik a színpadon. A dalbetétek vagy statikusan előadott dalmonológok és duettek, vagy néhány jól beállított képet leszámítva gyér és szegényes koreográfiával esetlegesen kibélelt tömegjelenetek (koreográfus: Nagy Ízisz). Minden egész pontosan olyan a színpadon, mint amilyennek első blikkre bármelyikünk elképzelné a Légy jó mindhalálig századeleji debreceni környezetét, igaz, ezt a romantikusan közhelyes hangulatot képes megteremteni az előadás, azonban ennek hátránya, hogy túl sok korrelációt nem mutat a mai viszonyokkal, nincs semmi kapcsolata a jelennel.




Az alkotók erkölcsi példázatnak szánták a művet, ám csak túlbeszélt tanulsághalomig jutottak, és a meghatás oltárán elégettek szinte mindent, ami a Légy jó mindhaláligot azzá tette, ami. Ebben a rendszerben persze nincs is szükség jelentős színészi teljesítményekre, csak sémakarakterekre és egy kedves főszereplőre, és e feltételeket az előadás teljesíti. Valódi színészi munkát csak a Nyilas Misit alakító Kecskés Alexisz végez, aki minden pillanatában a jóság etalonja, és szépen reprezentálja az alkotói akaratot, miszerint a többnyire sültbuta felnőtt világ a jókat és gyengéket jól felzabálja (persze a gyerekek ugyanezt teszik az eminensekkel). A gyerekszínészek kedvesen hozzák azt, amit kért tőlük a rendező, a felnőtt színészek pedig személytől függően különböző mértékben, de egységesen mindent túlcsinálva, hol jobban, hol kevésbé jól énekelve vázolják fel faékszerűre redukált karakterüket.

Hogy ez egy mai 10-14 éves iskolásnak vajon mit mondhat, az egy nagyon jó kérdés, mert ebben az előadásban semmi nem szól róluk, ám annál több akar hozzájuk szólni, amihez a didakszis legegyszerűbb formája, a szájbarágás kerül elő a „színházi” eszköztárházból. Ennek szellemében született minden próza és dalszöveg Miklós Tibor tollából, amelyek minden pillanatban tartózkodnak attól a lehetőségtől is, hogy akár csak egy soruk is valódi tartalommal töltődhessen meg a megcélzott korosztály, vagy épp szüleik számára, lévén Nyilas Misi akkori gyerektársainak, nem pedig az itteniekhez íródtak azok. Kocsák Tibor zenéje viszont bár klisékből építkezik és dallamai ismerősek, szabályos musicalformát öltenek, az ismert paneleket kreatívan és hatásosan használja.




A siker azonban a lassú tempó és az ingerszegénység ellenére, a meghatásra kivezetett vég miatt borítékolható, és most már az is sejthető, hogy ha Móricz Zsigmond Amerikában születik, akkor milyen író vált volna belőle. Szerencsére azt tudjuk, hogy Magyarországon milyen vált, és annak csak távoli nyomokban van köze ehhez a Légy jó mindhalálighoz.