Papp Zoltán, Pokorny Lia, Almási Sándor
A díszlet kapcsán feltétlen meg kell említeni az egyik központi elemet, a játéktér hátulsó részén lógó átlátszó műanyag csíkok sorát. Ezek Rudolf Péter elmondása szerint azért nagyon jók, mert minden helyszínen praktikusak. az udvarban falak, függönyök, az erdőben, mint egy fa mögül bújhat ki mögülük egy-egy szereplő. Az udvar futurisztikus légkörébe még valóban beilleszthetőek, de az erdőben, amely éppen a technikával, civilizációval, az udvari képmutatással szemben álló háborítatlan természet, a tisztaság, az őszinteség szimbóluma, meglehetősen komikusan és idegenül hatnak ezek a maszatosan csillogó, fák helyett inkább valamiféle hűtőházra emlékeztető sávok.


Huszár Zsolt, Czapkó Antal
Összességében sajnos az alakítások sem feledtetik az eddig felvetett problémákat. Nem igazán látunk hús-vér figurákat, sokan mintha csak felmondanák Szabó Lőrinc szövegét és ezzel letudnák a feladatot. Emellett túl hangsúlyossá válik a Rosalinda-Orlando szerelmi szál, ami bár kétséget kizáróan a vígjáték egyik legfontosabb alkotója, de nem az egyetlen. Mintha az előadás minden szereplője, cselekedete ennek rendelődne alá. Emiatt fontos részletek, mint például a Gáspár Sándor által alakított két herceg ellentétének problémája egyszerű mellékzöngévé válnak. Ebben a konkrét esetben persze még az is gyengít, hogy Gáspár játéka erőtlenebb volt a szokásosnál. A darab színfoltja, a nevettetés mellett bölcsességeket el-elhintő Próbakő kellemes figurája Almási Sándor interpretációjában egy meglehetősen irritáló, nagyképű karakterré válik. A két legelevenebb alak a két lány, Rosalinda és Célia. Ezek közül is kiemelkedik Fodor Annamária Céliája, aki igényesen, szórakoztatóan hozza a rafinált, élcelődő, néha irigykedő hercegkisasszony karakterét, aki józan meglátásaival segíti hol önbizalomhiánnyal küzdő, hol szerelemtől elvakult barátnőjét. Pokorny Lia Rosalindája és Ganymedese is erős, izgalmas alakká válik, de ő néha kiesni látszik a lendületből, és helyenként ő is mintha pusztán a szöveg elmondásáig jutna. Huszár Zsolt, bár lelkesen formálja meg a szerelmes, átvert Orlando karakterét, igazán nem válik magával ragadóvá.


Széll Attila, Gáspár Sándor
Mindent összevetve tehát egy eléggé kaotikus kavalkádot látunk, ami nem tud igazán koherens egésszé összeállni, és bár van egy-egy izgalmas, humoros, vagy éppen komoly jelenet, az előadás egésze döcögős, vontatott. Erre még az is rátesz, hogy a színház nézőtere rettenetesen meleg és levegőtlen. Volt, aki előadás közben rosszul is lett. Nagy várakozásokkal indultam Rudolf Péter miatt is, rendezőként azonban nem tudott úgy magával ragadni, mint sok alakításában. Ajánlom ezért helyette inkább saját magát, mint játékost, és mondjuk egy másik Shakespeare-t, a Centrál Színházban a Nagy-Kálózy Eszterrel közösen előadott És Rómeó és Júliát, amelyben felejthetetlent alkotnak. Díszlet, jelmez és nejloncsíkok nélkül.