7óra7

Színházi favágás
7óra7: (5/10)
Közösség: (0/10)

Színházi favágás

2010. 10. 18. | 7óra7

Hogy a kötelező olvasmány elől a színházba menekülnek egynémely diákok, az megszokott dolog. Az ember tragédiája nyíregyházi előadása esetében jó húsz-huszonöt percig úgy is tűnik, több is fog itt történni a kötelező darálásánál: a produkció a közönséget (képletesen, de gesztusértékűen) bevonó, játékos eszközökkel startol, amelyben megvan a lehetőség, hogy megragadja és kinyissa a középiskolás nézők képzeletét. Azonban ahogy az idő- és gondolatutazásban haladunk előre, s sorjáznak a változó színvonalúan megvalósított jelenetek, úgy válik kontrollálhatatlanná az ifjú nézők viselkedése, amely bár zavaró, akár indokoltnak is nevezhető. Nem feltétlenül a közönségnevelés átgondoltságáról árulkodik ez az este, pedig Lucifer számos eredeti, sokoldalú meglátást hordoz magában.
És szinte egyedül Fazekas István az, aki képes felmutatni karaktere sokrétűségét, egy cinikus, rideg, de értelmes, intelligens, és ami még fontosabb: látó Luciferré formálva a közhelyesen afféle gonosz ördögnek vélt figurát. A színész állandó, kígyószerű gesztusokkal folyton mozgásban tartja karakterét, mindenre reagálva, erős színpadi jelenlétet valósítva meg ezzel, amelyen áttűnik a tudás kettőssége, ami az idealisztikusan gondolkodó, naiv ember számára felfoghatatlan és félt dolog. Ezzel együtt Fazekasra is igaz, ami minden egyes színészre: hol jobban, hol kevésbé, de eszközeiket, játékukat valami érthetetlen okból mintha nagyszínpadi körülményekre méretezték volna. Bántóan és hamisan sok az érzelmes, túldramatizált színjáték.
Az ember tragédiája

Fazekas István
Vaszkó Bence láthatóan igyekszik gesztusaiban letisztázni és emberi szinten kezelni Ádám gyötrődéseit, ám a túlzóan melodrámaira vett alapfigura nem képes akár személyessé, akár hitelessé válni a stilizált közegben. Jenei Judit Évája a drámai jelenetekben egyensúlyoz a túlzott érzelmesség és az emberi gyöngédség között, agressziót és lágyságot egyszerre szépen jelenítve meg. Bárány Frigyes egy finoman vak, a jóságot naivan mindenek felett tartó Istent formáz nyugodt és kimért gesztusokból. Az mindhármuk esetében elmondható, hogy időnként olyan érzelembombát robbantanak fel a játéktérben, ami akár az egész színházépületet elemészthetné, ám az adott helyzet, a partner és a nézők ebből valahogy kimaradnak: a bomba mindannyiszor messze elsüvít mellettü(n)k, és vélhetően valahol a nyíregyházi vasútállomás közelében robban. Valamiért az a határozott érzésünk támad, mintha humornak szánták volna ezt a színjátszást – Avass Attila vagy Rák Zoltán nem egyszer fordítja ki finom szellemességgel ezt a létezést –, azonban ez nincs felépítve, így a színészek túlzó játéka inkább csak kétségbeesett, érzelmekhez nyúló kapaszkodásnak tűnik. De erre is rátesz egy lapáttal Molnár Mariann, aki egyáltalán nem tudja korlátok közé szorítani sikításait, és nem visszafogja, finommá teszi sokszor indokolatlanul erős jelenlétét, hanem mindent megtesz, hogy erősítsen rajta.
Ezen alapvető problémán túl Telihay Péter végül is végigvezet bennünket a madáchi színeken, csak azt hagyta ki az előadásából, hogy Az ember tragédiája itt, ma, nekünk miért érdekes, miért fontos és hogy miért vette elő a darabot a szekrényből. Míg az estét felvezetésként pár játékra invitáló gesztussal indítja, addig az elénk táruló színekből ezek fokozatosan eltűnnek. A színek közül van, ami teljesen érdektelenné válik – London például egyenesen zavaros –, de van olyan is, ami kifejezetten ötletesen és szellemesen van színre állítva – az első keretszíneken kívül a Konstancinápoly, a Falanszter, vagy az eszkimóvilág. Miközben ez az időnként szellemességgel és ötletességgel megtört átgondolatlanság uralkodik a színpadon, nem lehet nem észrevenni, hogy a szimbólumok száma nő, a rendező által tervezett díszletelemeket, apró kellékeket nem jelképnek, hanem realizmuspótléknak, amolyan alternatívvá degradált monumentális látvány-helyettesítőnek szánták.
Érdekes kísérlet, hogy Ádám színekbeli szerepeit nem Ádám játssza, ami által a főhős, mint egyfajta külső megfigyelő jelenik meg, monológjai nem töprengések, gondolatfolyam és karakterárnyalás egymásba fonódása, hanem az események bemutatása és kommentálása. Egyedül Dantont játssza Ádám, aki ugye épp a nem Ádám által játszott Kepler álmában jelenik meg, és ezzel a két szín egybefolyatása totális színi képzavarrá válik. Amúgy Ádám szörnyülködve nézi végig (de nem éli át!) a történéseket, kívülről megjegyzéseket fűz azokhoz: nem is jön létre az a drámai feszültség, amitől Az ember tragédiája valódi és érezhető tragédiává válhatna. Ekképpen a kísérlet zsákutcába jut, és nem érthető, hogy az alkotók miért ezt a megoldást választották. Ettől eltekintve Faragó Zsuzsa dramaturg szövegváltozata akár érthető, és nézői fogyasztásra alkalmas lehetne, sikerül a szöveg és a cselekmények szintjén a lényeges elemeket kiemelni, és ez akár rendszert is képezhetne, de ez az előadásban mégsem történik meg, mintha az alkotók belezavarodtak volna saját koncepciójukba. Bártfai Lilla stilizált jelmezei is megszenvedik a koncepció problémáit, hiszen lekövethetetlen, hogy Évát miért emeli ki, az Istent miért emeli sokadik síkra, Lucifert és Ádámot pedig miért csak félig-meddig, amolyan tessék-lássék módon különbözteti meg az atlétába bújtatott gárdától.
„Ember küzdj és bízva bízzál”, hangzik a zárás, hát ezért az előadásért meg lehet küzdeni, és néhol még bízni is, hogy beváltja a megelőlegezett lehetőségeket. Hogy ez a bizalom ezúttal nem váltja be a reményeket, arról a fiatal közönség viselkedése tanúskodik: az előadás tagadhatatlan ötleteivel, felütésével együtt nem sikerül őket lekötni, az előadás bő felében szisztematikus trécsparti zajlik a nézőtér második-harmadik sorában. Ehhez szoktatni egy közönséget nem túl hasznos: a színház maga alatt vágja a fát.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr618003065

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása