Polgár Csaba, Terhes Sándor
Az általunk látott előadás története szerint egy idős alkoholista eladta a lakását messze áron alul, és hite szerint nem kapta meg a kért összeget, ezért határidőre nem volt hajlandó kiköltözni. Néhányan segíteni szerettek volna neki ebben. Kialakítottak neki egy kis „lyukat” az „ötvenesben”, hogy fél évig ott kihúzhassa, amíg nem talál ki magának valami fix megoldást. De az öreg nem akart költözni, mert váltig bizonyos volt abban, hogy őt át akarják vágni. A probléma ebből indult, és ahová jutott, az egy apa és fia közti beszélgetés, filozofálás és múltba révedés a pattogó tábortűz mellett. – Felötlik bennünk a lakásmaffia is közben, és gondolunk szinte mindenre, de a néha halk és nehezen érthető szöveg ellenére is úgy érzem, hogy meglepetést okoz a produkció. A meglepetés pedig jó is lehetne, de ez esetben nem volt az, mert úgy tűnt, hogy a színészekkel együtt veszek el a történet szálai közt.


Elek Ferenc
Érdekes, mert vár az ember valamit, amitől kitisztul a kép, amitől tudjuk, hogy valójában történt valami, valójában az életemben történik valami, és az ő életükben történik valami, amit meg tudok majd fogni és haza tudom vinni. Utána megértettem: ez a játék soha nem kezdődik el és soha nem ér véget. Ez a játék egyszerűen van, és nem ilyen vagy olyan, hanem csupán valamilyen. Reggel felkeltem, tettem a dolgom, este elmentem egy előadásra, ahol a beharangozott kezdés után egy kicsivel találkoztam a színészekkel és sok másik emberrel egy lerobbant régi lakásban. Az én „dolgom” az volt, hogy üljek, az övék pedig az, hogy csináljanak valamit, és utána mindenki ment a dolgára, de az igazat megvallva azóta sincs vége. Azóta is tart ez a játék, és előtte is tartott mindig is, csak most nem találkozunk, nem látom őket, de tudom, hogy ugyanúgy játszanak most is, mint akkor és azelőtt tették mindig is.
Az előadás ugyan fenntartja a néző kíváncsiságát, de egészen a befejezéséig egyre kilátástalanabbnak tűnik, hogy most valamivel gazdagabb legyek azon kívül, hogy megismertem egy hétköznapi probléma megoldásának hiányát. Másfél óra után az egyik színész körbemegy a nézők között, és elzavar minket, mi pedig nem tudjuk eldönteni, hogy ez is a darab része, vagy ez most csak valami próba, esetleg most tényleg vége lett a darabnak. De végül talán tényleg vége lett.