7óra7

Fából vasparipa
7óra7: (7/10)
Közösség: (0/10)

Fából vasparipa

2010. 11. 18. | 7óra7

Most éppen a vámpírvilág gótikája dívik nálunk, de ilyen-olyan retróhullámok mindig vannak, hát nem nagyon lehet csodálkozni, ha valakit ezek a habok elnyelnek. Don Quijote a minnesängerekkel tarkított lovagkor bűvöletében él, és hol is tehetné ezt jobb helyen, mint egy játszótéren.

A búsképű lovagnak, az örök szélmalomharcosnak, a kóborlovagok kóborlovagjának történetéhez ezt a közeget választja a kézdivásárhelyi társulat, de Wanek Ferenc díszletét mintha csak fél óra eltelte után kezdenék el észrevenni színészek: a hosszúra nyúlt prológ után ekkor kezdi valódi alakját felölteni az előadás, a sztorit csak valamiféle mankónak használva. Elkezdik megteremteni azt a világot, aminek létrejöttéhez a néző alkotó fantáziájára legalább annyira nagy szükség van, mint a színészekére, hiszen a színpadon minden csak jelzés, és csak akkor kap valódi tartalmat, ha színész és néző együtt _játszik_ a játszótéren. Ehhez persze feszes, kreatív játék kell.

Csáki Csilla rendezése pedig hol maximálisan tartja ezt a feszességet, remek gegekkel egészítve ki a játékot, kihasználva a forma adta minden lehetőséget, hol pedig szimpla szövegismertetésbe fordul át a játék, így pedig nehéz a nézőtérről nyeregben maradni, bár korántsem lehetetlen.

Don Quijote - Viola Gábor, Lung László Zsolt

Viola Gábor Don Quijotéja ugyanis bájos őrült, és olyan lágy, ellentmondást nem tűrő habitussal varázsol mindenkit bele saját világába, hogy az könnyen berántja a játszótársakat, tehát minket is, amiben legalább ekkora szerepe van Lung László Zsolt Sancho Panzájának is, aki köpcös, szeleburdi, józan paraszti eszű, szerény és végtelenül kedves figura, ura bolondságát látja, de annak eltántoríthatatlansága a képzelt valóságtól valami mély tiszteletet szül benne a búsképű lovag iránt. A Don Quijote hazacsábításán fáradozó háznépet Deme Róbert és Veres Előd játssza, ők a józan világból jönnek, de nagy élvezettel merülnek el uruk delíriumos világában, még ha szívesen is viccelik meg a fantáziába belegabalyodott lovagot és hű fegyverhordozóját.

Don Quijote - Viola Gábor, Lung László Zsolt

A játszótér szolgál fogadónak, várnak, szobának, a kötélhágcsó szakadékon átívelő indának, a mókuskerék paripának, a mászókák végtelen rengetegnek, akadálypályának - éppen mire van szükség, így valamennyi környezet, helyszín és kellék játszi könnyedséggel jelenik meg a színpadon. Don Quijote nem mint kedves őrült, vagy bekattant úr születik meg, hanem mint a rejtett énjéhez visszatért, és képzelete által boldog, egész világot teremtő gyermek jelenik meg. Persze nem lehet egy komplett életet a játszótéren leélni - ezt tudjuk. De legalább olykor-olykor másfél órát, igen is lehet ott tölteni, különben az történik velünk is, ami a második felvonás közepén történik az ötödik szereplővel.

Ne felejtsünk el játszani.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr278004749

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása