Ötvös András, Schruff Milán
Szegvári Menyhért rendező céltudatosan és igen jó érzékkel irányítja a játékot, és bár a borotva élén táncol, nem esik le róla, sőt igen virtuóz képet mutat. Nagyon könnyű lenne sematikus figurákkal, leegyszerűsített motivációkkal eldönteni a zajló meccset, ám a darabból következik, hogy erről szó sem lehet: itt nincsenek jók és rosszak – emberek vannak, többnyire határhelyzetben lévő, és ebben már felőrlődött, vagy afelé tartó emberek, akik jó és rossz döntéseket hoznak. A cigányok bővérűek, szabadosak és élénkek – akkor is, amikor nem kéne, a magyarok zártak és előítéletesek – és néha ez még jogos is lehet. Az előadás görbe tükör egy társadalom két rétege felé, minden irányban kritikus, ám a cselekedetek okát is megpróbálja felvázolni, és nem ítél, csak felveti az együttélés problémakörében létező kérdések nagy részét, miközben hétköznapiságukban tragikus sorsokat mutat meg, igen érzékenyen.
Szabó Emília, Kelemen Csaba
Ez az érzékenység a gazdagon motivált, lelki mélységeket megjáró színészek munkájának köszönhető: a megindítóan tiszta, összetett ábrázolásban is kiemelkedő Schruff Milán és Nádasy Erika munkája. Schruff a melegprosti túlrajzolt femininségét hangsúlyozó, inkább komikus karakterből indít, amelynek nem sajnálja a sötét, aljas és kicsinyes oldalát is megmutatni, aláhúzva, hogy mindez a szeretetlenség, a valahová tartozni vágyás, a kisebbrendűségi komplexus következménye. Schruff tragikus hőssé tudja növeszteni az identitását, célját, hovatartozását minden értelemben kereső (nem találó) Löncit. Nádasy az Amerikából szülőföldjére visszatérő cigány színésznő szerepében a valódi emberi viszonyok hiányától szenvedő, megfáradt asszonyt alakít, aki bár önkritikus és tudja mindezt, már nem telik erejéből változtatni. Kiváló Ötvös András börtönből visszatérő Kantája: az önfeláldozó, a betyárbecsületnek minden körülmények között megfelelő, korrekt, ép erkölcsi érzékű fiú a túlélésre van berendezkedve, megérteni vágyna a körülötte zajló életet, ám szinte mindig és mindenkiben csalódnia kell – ám ő nem az a típus, aki feladná.
Nádasy Erika, Tunyogi Péter
Önismétlés, de muszáj regisztrálni: az egri társulat remek összképet mutat. A létrejövő közegből-atmoszférából minden színész egyaránt kiveszi a részét. Hüse Csaba tiszta ösztönből élő-dolgozó, a problémákon átugró, zárkózott Zakariása, Szabó Emília naiv, romantikus Juditja, Kelemen Csaba a hibást csak másban kereső, korlátolt apája, a bujaságot és romlottságot mutató Bozó Andrea és a visszafogott Járó Zsuzsa prostituáltjai létező típusokból építkező, jól felépített alakok. Egyszerűbb jellemek, ám az előadásban tökéletes kiteljesedésre képes figurák a rezignált bárzongoristát, Trallala Gézát játszó Tunyogi Péter, a tolószékben ülő, túlzó ájtatoskodással sipítozó Matildot alakító Saárossy Kinga, az őt gondozó masszív alkoholmámorban létező Babus karakterét tökéletes, ám gondosan elmélyített burleszkfigurává karikírozó Fekete Györgyi, a drabális Hidegvágó szerepében látható Szívós Győző, a Spenótnak önálló arcot adni képes Rácz János. Fontos a magát objektívnek láttatni kívánó detektív, a kvázi Derrick-utánzat Répás hadnagyot játszó Safranek Károly szenvtelensége mögött rejlő ítélkezés, ami a tegezés-magázás közötti váltásban, a névmások használatában erősen megmutatkozik.
Finálé
Tényleg nem tréfa, hogy ez a rendkívül gazdag tabló egy musicalbe belefér – márpedig ez így igaz. A musical szórakoztatása mögött a jó témának, az érdeklődésnek, a bennünket körülvevő világra vonatkozó reflexiónak ott kell lennie, s ez az előadás megfelel ezen igénynek, ismét tartalommal töltve meg a színházat, ekképpen értelmet adva (ismét, Egerben következetesen) annak létezésének. Nem szeretné megmondani, mit kell gondolna a nézőnek, sőt hangsúlyosan rábízza a közönségre az állásfoglalást – mármint a témával kapcsolatban. Az előadást viszont nem lehet nem szeretni, még akkor sem, ha a hangalap konzerv, és a zenei anyag B-oldala szinte egységesen az első felvonásba került, így az igazán jó dalokra és a produkció kiteljesedésére a második felvonásban kerül sor. A siker megérdemelt és jóízű.