Máté Gábor rendező és az egri társulat két éve viszi színre a megyei napilap egyik hétfői írásából készült egyszeri és megismételhetetlen előadását. Mostanra kissé megfogyatkozott a létszám: Bányai Miklós és Mészáros Máté távozott a színháztól, Járó Zsuzsa szülési szabadságon van, Bozó Andrea, Fekete Györgyi, Görög László, Kaszás Gergő, Mészáros Sára, Ötvös András, Schruff Milán és Vajda Milán azonban változatlan koncentrációval vesznek részt a játékban, sőt most csatlakozott hozzájuk a tánctagozat tagja, Kulcsár Noémi is. A cél az adott cikkből – illetve a kelléktárból – létrehozni egy előadást, ami reflektál a közegre, az írásra, a mindennapokra, talán könnyebben és szabadabban, mint egy többhetes próbafolyamattal, előre megírt szövegkönyv alapján készülő produkció.
Itt ugyanis az alkotói-színészi kreativitáson múlik minden. Vajon eszébe jut-e a játszóknak annyi használható, sőt: jó ötlet, szituáció, párbeszéd és lehetőség, amennyi szükséges egy előadáshoz? Sikerül-e azok közül kiválogatni a működőeket, és ami a legfontosabb: egybe lehet-e úgy szervezni ezt az anyagot, hogy egy-másfél órán keresztül szórakoztató formában ugyan, de kívülről nézhessünk magunkra, egy pillanatra távolságot tartva – és ezáltal önmagán túlmutatva – a hétköznapjainktól?
A Hírlap-Színház léte és előadása azt mondja: igen. Ehhez persze kell egy olyan megbízhatóan teljesítő társulat, mint az egri, amely a létszámhiány ellenére – vagy éppen azért – sokoldalúan és tényleg üdén beszél olyan témáról is, mint az állattartás EU-szabályozása. Persze, van, ami nem elég sűrű, van jelenet, ami nem bírja ötlettel a végéig, de az előadás végiggondolt, humoros, gördülékeny. A legszellemesebb a dologban, hogy – részben – a Prolik szereplőinek újjáélesztésével történik mindez: Timót Pál pulykafarmot nyit (mert azt jobb áron veszi át a Darvas Károly által képviselt cég), ehhez Mosolygó Menyhért nyújt számára jogsegélyt. S a figurák élni kezdenek, tán még jobban is, mint az eredeti előadásban – hiszen mindenki Timóton és pulykáin szeretne _megtollasodni_. Van itt minden: politika, píár, tudományos pulykatenyésztés, pulyka-wellness és illegális otthontojás, divatos hóbortok és drága mániák, amivel pénzt lehet kicsalni bárkiből. Mert a lényeg mégiscsak ez.
Ami a legszebb, hogy mindenki részese a játéknak. Görög László meggyötört, Kaszás Gergő lakonikus Ötvös András büszke, Kulcsár Noémi remekül koreografált, Mészáros Sára ösztönös pulykát adnak el, mindnek külön-külön egyénisége van. Vajda Milán tökéletesen reprodukálja a naiv és jóindulatúságában értetlen Timót szerepét. Fekete Györgyi célratörő termékenységi szakértő. Bozó Andrea ájtatos otthonszülész. Schruff Milán méltóságteljes, szív-lélek őrzőkutya.
"Szebb jövőt!" - mondja ösztönös köszönésként a pár pálinka legurítása közben az EU-kompatibilis vágás szabályos módszerét kereső ifjú és céltudatos hentes, és azzal a lendülettel leszúrja a pulykát. Az egész cselekvéssorozat nincs tíz másodperc – és mégis minden benne van egy egész országról.
_(2010. december 20.)_
* * *
Esti előadás a reggeli újságból
Az egri színházban havonta egy hétfőn, Máté Gábor irányításával összeül egy kisebb csapat, az aznapi Heves Megyei Hírlap cikkeit bogarászni, hogy az esti előadásukhoz valami jó kis alapanyagot találjanak. Mondanom sem kell: egy nap alatt rakják össze az előadást; készül (kerül) díszlet, jelmez, szövegkönyv, karakter, ennyi idő alatt rögzülnek a helyzetek, a szövegek. Vagy ha mégsem, akkor nő az improvizáció szerepe. Izgalmas kísérlet ez, ráadásul egy kőszínház falain belül, Egerben. Mi a Kruznyecov Erika életéről szóló cikk kapcsán a Dobó Katica brigád egy napját láttuk színpadon.
A cikkből megtudhatjuk, hogy Erikát kiskorában a brigád nőtagjai közösen nevelgették pótmamai minőségben, mivel a lány szülei alkalmatlanok voltak a szülői feladatok ellátására, és a gyermeket elválasztották tőlük. Ebből a brigád ragadta meg az alkotók fantáziáját, a koncepció szerint a gyári kollektíva egy dolgos hétköznapját láthatjuk: reggeli érkezések, az új tag bemutatása, bemutatkozások, tegnapi részegedések tisztázása, a tegnapi meccs átrágása, viták, körbevezetések, beavatás, gyűlés stb. Máté Gábornak és az alkotóknak jócskán volt ötletük ehhez a szituációs játékhoz, nem mindig a legeredetibb - ez bizonyos szinten érthető is -, de hogy miért maradunk meg végig a szocialista gyárlét kétségtelenül hálás és lecsapandó labdákkal teli szituációjánál, az nem derül ki. Erika története visszatérő motívum az előadás alatt, de csak egy-egy rövid blokkban, és kizárólag a szöveg szintjén: a szereplők nagyjából ismertetik az újságcikk tartalmát, dialógusnak, illetve flashbacknek álcázva, vagyis a sztorit nem sikerült igazán jól összekötni az újsághírrel.
Mindezek ellenére - és talán ez az este egyik valódi célja - egy-egy színészi teljesítmény felhőtlen szórakozást tud nyújtani. Ilyen többek között a brigád kultúrfelelősét alakító Bozó Andrea részeg színházmonológja, amiben elemelve reflektál, pontosabban egészéges öniróniával mintegy a köz nevében bírálja a Gárdonyi Géza Színház aktuális vállalkozásait (Bányai Miklós közbevetése, amely szerint a Kockásfülű nyúlban nagyon idegesítette, hogy a nyúl százszor elmondja, hogy elkésik, különdíjas), a balesetét szerepébe építő Görög László (Mekcsey brigádvezető elvtárs) taggyűlés-beszéde, amit a figyelmetlen, focimániás öreg szaki figurából fakaszt (az Egészséges erotika roncsolt nyelvhasználatát megidézve, bár némileg hosszabban az érzékünk szerint kellőnél), Mészáros Máté (Hegedűs István et., aki ugye majd áruló lesz, bár nem ebben az előadásban) gitározása, illetve Kaszás Gergő néhány skiccel egészen mélyen jellemzett, szinte démoni Dobó párttitkára, akitől (az emberarcúság ellenére) mindenki fél. Ötvös András a zavart, melák molnárlegény, Szőr Máté szerepében némi együgyűséget ábrázolva sikerrel süti el tizedjére is a bemutatkozás-poént, bár a figura sajnos nem vezet sehová. Schruff Milán (Bornemisza Gergő) és Járó Zsuzsa (Cecey Éva) kettőse a félős férfi vs. kemény nő ellentétből rengeteg szorongást, elnyomást, mélylélektani problémát bont ki, már-már rajzfilmeket idéző megoldásokkal - Schruff hirtelen és kiszámíthatatlan mozdulatainak, illetve Járó kemény és fenyegető beállásainak köszönhető ez.
De minden színész csak egy-egy pillanatra képes villanni, mindenki kap egy kis játékra való lehetőséget, de karaktereket kibontani, végigvinni, indokolni nincs lehetőségük, mivel nincs hová tartaniuk. Jó poén, hogy a focicsapatba lépéshez az egri vár védői esküjének átiratát kell eldurmolni, hogy a szereplők neve (és néhány esemény) az Egri csillagokból származik, hogy a szerszámok (köztük a sarló és a kalapács) nem eredményeznek egyetlen munkadarabot sem, hogy pillanatok alatt mindenki részegre issza magát, a piros nyuszi is az lehetne, szóval jók ezek, csak úgy az egész nem tud elsülni. Nincs mihez képest, nincs rendszer, dramaturgiai erőforrás-spórolás van: a lezárás az alaphírre utal, a múltidézés véget ért. Cziegler Balázs viszont ötletes, hiánytalanul pontos és alapos díszletet varázsolt a színpadra, amelyben egyébként az alaphelyzet nem kérdéses, és ekképpen tökéletes kiindulópontja és háttere az előadásnak.
A sok improvizációs részért, a rengeteg ötletért, amelyek, úgy fest, rendszeres jellemzői az előadásnak, valamint az egyedisége miatt mindenképpen érdemes megnézni a Hírlap-színház valamelyik előadását. Ha a színészek maradéktalanul elkapják a fonalat, vagy ha jó szöveg alakul ki a reggeli cikkezés után, akkor mindenképpen fergeteges lehet. Most csak (csak?) érdekes volt, de bármikor bármi megtörténhet.
_(2009. március 23.)_ *7 pont*