7óra7

Laknak-e nálatok állatok?
7óra7: (6/10)
Közösség: (6/10)

Laknak-e nálatok állatok?

2011. 01. 03. | 7óra7

Édes Anna törvényszéki tárgyalásán éppen a bíró kérdéseire felelget: jól bántak önnel?, bántalmazták?, éheztették?, molesztálta önt Patikárius János?, és a többi. Anna mindvégig menti a gazdáit, hiszen igazából tényleg nem tettek semmi rosszat. Aztán a kérdések és válaszok közé szúrva megnézhetjük, hogy mi is történt a valóságban. Láthatjuk is: tényleg nem tettek semmi rosszat. De akkor miért ölte meg gazdáit Anna?

Keresztes Attila rendezése szépen fokozatosan keresi a választ a kérdésre, fölösleges pszichológiai elemzések helyett inkább a cselekvést, a történések bemutatását választja eszközként. Azonban ebben az építkezésben akadnak hibák jócskán. Például, ha Anna a tárgyalásán van, és éppen hazudik a bírónak, akkor ki meséli el a történetet? Minden bizonnyal senki, hanem a cselédlány belső visszaemlékezését látjuk. Igen ám, de akkor miért halljuk Vizy és Vizyné belső monológjait (előbbiről egyébként csak tíz perccel később derül ki, hogy micsoda, elsőre inkább valamiféle forradalmi rádióbejátszásnak tűnik). Valamint a két sík – a tárgyalásé és a történeté – szét van választva egymástól, nem hatnak egymásra, aminek köszönhetően egyoldalúvá válnak a színpadi események.

Édes Anna - Csorba Kata (hátul), Gidró Katalin, Danis Lídia, Gömöri Krisztián, Borovics Tamás

Anna odakerül Vizyékhez, dolgozik, egyre nagyobb elismerést kap, Vizyné valahol büszke rá, valahogy úgy, mint a gazdasszony egy tyúkra az ólban. Hiszen mindvégig állatként tekint rá. Vizy pedig, amint megkapja hivatali kinevezését, szintúgy. Rokonuk, Patikárius János szerez ugyan neki némi örömöt, de ugyanazzal a nagy hirtelenséggel, ahogy beveszi a várat, el is hagyja Annát, és amikor kiderül, hogy az együtt töltött éjszakának következményei is vannak, egy érdekli: hogy ne jöjjön világra a gyerek.

Az előadás legnagyobb baja, hogy amikor Keresztesnek nincs ötlete, akkor a produkció egy félreértett, _súlyosan drámai csehovi lassúságba_ csap át, amitől hatalmas ködfátyol borul az eseményekre, amit tovább lassít a folyamatosan ketyegő óra, a színváltások alatt vontatott mélységgel felbúgó gordonka és az időközönként feltűnő elsötétülés. Pedig szándékra és értelmezésre utaló nyomok jócskán akadnak. Például Fodor Viola Terry Gilliam vizuális világát idéző, muzeális jellegű lakásbelsője: a kitömötten lógó madarak, antik bútorok, barna földgömb, üvegkészlet, bordó dívány. Egyszóval minden, ami egy szemvillanás alatt régi dolgok gyűjtőhelyévé, afféle raktár-panoptikummá, inkább kiállítássá mint élőhellyé teszi Vizyék lakását, ami ettől igencsak frusztrálónak hat – már csak azért is, mert soha nem lehet tudni, hogy az egyértelműen elválasztott szobákon átlátnak-e a szereplők vagy sem (egy-két bátortalan tekintet arra utal, hogy a rendező részéről sincs ez eldöntve). Vizy beszédei néha a darab politikai értelmezése felé terelik az irányt, míg Anna Patikáriussal folytatott kalandja beszél szeretetről és önzőségről egyaránt. De ennél is beszédesebb a vége: a gyilkosság után a nyulak lakta mesebeli rétre rohanó Anna.

Édes Anna - Pataki Ferenc, Gidró Katalin

A színészek és a tér által teremtett hangsúlyosan elvont, a groteszk felé tolódó közeg arra utal, hogy itt egyedül Anna a normális ember, hiszen az ő kivételével mindenkinek fehérre van mázolva az arca, és ezt erősíti a játék is. Gidró Katalin eleinte teljesen szenvtelenül, rezzenéstelenül jeleníti meg Annát, fokozatosan adva neki pár gesztust, amitől a cselédlány tiszta, naiv, okos lány lesz – hiszen pontosan felismeri a helyzeteket. Gidró végig izgalmassá tudja tenni karakterét. Ezzel szemben a többi színész sok gesztusból, Gidróhoz képest kifejezetten aktívan formálja karakterét. Az előadás szempontjából sok minden múlik még Vizyné karakterén, azonban Danis Lídia alakítása ugyanúgy megnehezíti az események befogadását, mint az időnkénti túlzó lassúság. A színésznő – bár kétségtelen, hogy az érzelmi instabilitás és az ebből fakadó zsarnokiság látszik karakterén – egész egyszerűen képtelen egyben tartani szerepét, minden jelenetben újabb és újabb elviselhetetlenül túlzó hangsúlyok, gesztusok jelennek meg Vizynén, aki ettől iszonyatosan művivé (ez még beleférne az előadás közegébe) és, ami a fő baj, hamissá válik; ettől pedig egyes jelenetek valami abszurd szituációs komédiaféleséggé transzformálódnak. Borovics Tamás nemtörődöm, a munkájába beleforduló, visszahúzódó Vizyt alakít, akinek a kinevezés pillanatában azonnal kibukkan a valódi, önző természete. Pataki Ferenc Patikárius Jánosáról kérdés nélkül el lehet hinni, hogy Anna az első lány, akibe igazán beleesik, és ugyanezt el lehet hinni az utánakövetkező, sőt az őt megelőző lányokról (nyilván nincsenek kevesen) is. Csorba Kata egy álomszerű, megfoghatatlan figurába csomagolva hozza Anna tökéletes ellentétét: Stefit, az életművész cselédlányt.

Édes Anna - Gidró Katalin

Nem lehet a másikat állatként kezelni, jöjjön az illető bármilyen alacsony társadalmi kasztból, és legyen mindemellett bármilyen alázatos. Anna is ember, tudja hogy hol a helye, hogy mi a dolga, de azért, mert csak kenyeret és vizet fogyaszt – hogy is ehetne mást, mindenki felháborodna –, még szereti a piskótát. De nem mer másként viselkedni, hiszen fél, pedig tudna, hiszen bent egy szabad ember, csak nem hagyják annak lenni. _Miért is hagynánk, cseléd, nemde? Akkor meg tudja már, hogy hol a helye._

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr158004807

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása