A két táncos egy ventillátor, egy paraván és a rendkívül érzékeny fényhasználat mellett járja végig az élet különböző állapotait, és a lélek kettős kivetülésének fizikai lenyomatát. Várnagy Kristóf és Major László munkája - nem meglepő - túlmutat a táncon, és időnként a fizikát meghazudtoló módon, határozottan és keményen varázsolják a Nemzeti Táncszínház hatalmas terére hol a líraiságot, hol a gondolatot, hol a harcot, hol a vadságot. Nem "eljárják" a koreográfiát, hanem teljesen átadják magukat annak, még akkor is betöltve széltében-hosszában egyaránt a játékhelyet (díszlet: Majoros Gyula), amikor egy fél négyzetméteres hintában ülnek, jelenlétük annyira erős, hogy amikor szinte csak a kezek mozognak (az előadás egy pontján a két férfi jelel egymással), az is túlnő saját magán, elevenné és egésszé válik.

A produkció a Milanra hivatkozik előképként; az akkori két marionettbábuból egy lett, az ember szakadt ketté, ez a változás beleillik az egyre sötétebb tónusú sorozatba. A figura és az emberi szereplők között nincsen közvetlen interakció: a báb - Fekete Dávid kezében - kifejezetten lemondóan, csüggedten sétál végig ugyanazon az úton, amin a két test végigsüvített nem sokkal a megjelenése előtt. A süvítés nem túlzás - hihetetlen gyorsasággal történnek az események, és reflektálnak-válaszolgatnak-harcolnak-folynak egymásba a táncosok. Mindezt a Gergely Attila által szerkesztett zenei anyagra, amely természetes közege ennek a típusú testjátéknak: a hétköznapok zajaiból, zörejeiből, a természet hangjaiból és a csöndekből néhány dallamfutammal hihetetlenül széles és szinte játéktérértékű szenzitív tablóhátteret teremt a játéknak.

Az alig ötvenperces produkció ugyan erős, de az előadás leginkább egy más nézőpontú újrafogalmazása az utóbbi Frenák-produkcióknak, ekképpen nem is szippant be, nem ragad magával, nem hat olyan erősen, mint akár a Fiúk, akár az InTimE tette azt. Már csak azért sem, mert az előadás vége nem emelkedik ki a megszokott módon, határozottan és markánsan, a műből. Persze, nem kell feltétlenül mindig újat mondani, ez az előadás az átgondolásról, az alapvetések konkretizálásáról és kidolgozásáról tanúskodik.