Ám az operahangzás, az énekbeszéd egészen mássá teszi az amúgy kissé papundekliízű párbeszédeket. Az alapszituáció (amelyen túl nem is nagyon jutunk) az az, hogy Mónikához költözik Ráhel, aki az esküvőjéről szökik el, Mórt elhagyta a neje, akiről házasságuk közepette, frissiben derült ki, hogy leszbikus, Mónika pedig éppen randevúzni készül Pállal. A szövegkönyv szinte pontról pontra másolja az ihletadó sorozat kiinduló helyzetét, azonban a poénok itt nem önmagukban állnak. A Spinoza kis tere, a zenei kíséret, az operajellegű ének és a szereplők szokatlan reflexiója az elmondottakra olyan közeget teremt, amely a szövegek sutaságát, esetlenségét, a cselekvés helyett zajló beszélgetések értelmetlenségét kedvesen kifordítja, kineveti és kinevetteti. Már-már költői könnyedséggel. A HOPPart tagjai remekül karikírozzák az ismert szereplők egy-egy jellegzetes tulajdonságát, kinek több jut (Polgár Csaba, Radnay Csilla, Takács Nóra Diána), kinek kevesebb (Friedenthal Zoltán, Mátyássy Bence), ki arányos (Kiss Diána Magdolna), ki kis gesztusokkal felduzzasztja saját kisebb szerepét (Herczeg Tamás).

Az estét kísérő Matkó Tamás zeneszerző muzsikája úgy operai, hogy közben dallamos és szövegbarát, és ami fontos: minden egyes szót érthetően énekelnek a színészek, akik amúgy láthatóan kedvvel operakomédiáznak, egyenlő súlyt adva a színészi és az énekesi eszköztárnak. Kellemes színfolt az este, vagyis csak foltocska, alig negyven perces az előadás, bár a cím végére oda van biggyesztve, hogy "A kezdet" (ami a sorozat kezdetére utal), hátha egyszer lesz folytatás is. Mert az előadás igen szórakoztató, a rendező Máthé Zsolt pontosan érzi, hogyan kell egyensúlyozni stílus és narratíva, populáris és magaskultúra, felszín és mélység között. Ez az egyensúlyozás egy vacsora előtt vagy után, esetleg helyett szellemes és kellemes kikapcsolódás lehet.

A szándék, úgy érezni, ezúttal nem is volt több - bár a zene determinálta, televíziós narratívasémákat használó forma segítségével akár kiemelkedően összetett előadások is létrejöhetnek, ahogyan ezt Pintér Béláéktól tudjuk. Ez most nem olyan, egyszerűen csak könnyed és vidám, és mégis értelmes és érdemes.