7óra7

Hinnénk neki?
7óra7: (7/10)
Közösség: (8/10)

Hinnénk neki?

2011. 02. 22. | 7óra7

Lehetne, hiszen az alig egy óra, a történetszerkezetéből adódóan meglehetősen rövid idő egy konfliktusokat és árnyaltságot igénylő sztori bemutatására. Másrészt pedig ez a történet tényleg _annyira egyedi és előítéletektől mentes_, sőt azokkal teljesen ellentétes, hogy bár felvet kérdéseket, azok ilyen rövid idő alatt sokkal inkább az előadás után, mint a színpadon léteznek. Miklós egy jóravaló, őszinte, de indulatos cigánygyerek a templomba menekült Guszti bátyjával – aki nemrég jött haza Németországból (ott tanul) pár napra – egy lincselésre kész tömeg elől. A falu lakói a polgármester kétségbeesett üvöltözésére csődültek ki az utcára, meghallván, hogy a falu első embere lányát, Emíliát megölte a cigány fiú. Dehogy ő volt, ezt a flasbackek is bizonyítják, amikben naiv tisztasággal tárul elénk a két fiatal szerelme. Az apja volt, de hát ki hinné el neki? Mondjuk a Küldött, aki látszólagos jó szándékkal közeledve végül még nagyobb sakkba tolja a testvérpárt, majd érvényesíti a fogat fogért elvet.

Benedek Judit rendezése egyszerű pontossággal, a karakterekre építkezve élezi ki az előítéletes és aljas magyarság, valamint a feltörni vágyó, jó szándékú cigányság között feszülő ellentétet. Csányi Dávid forró vérű, félelmekkel teli, tiszta tekintetű fiút formál Miklósból, a testvérét alakító Guszti telis-tele van a hétköznapi ember számára furcsa dolgokkal, de Mészáros Tamás lendületes játékában mindez egy pozitív jelzőt kap, és szerepe lényegévé válik a kitörni vágyásból fakadó erő. Megyes Melinda az előítéletesség és emberi nyíltság között vívódó lelkésze kedves és pedáns egyszerre, a színésznő minden mozdulatán, minden tettén érződik, hogy Anna folyamatosan mérlegel. Rácz Kármen Emíliája mindenféle jómódúsága ellenére egy nem elkényeztetett, tisztán látó lány. Rajta keresztül pedig tökéletesen látszik a gyermekét egyedül felnevelni képtelen, erőszakos apa is. Tóth József Küldöttje maga a két lábon járó számítás és taktika. A színész tekintete a bejutás jószándékúságából egy szempillantás alatt aljasságba, hangsúlyai a nyájasságból számításba fordulnak át, nem kevés feszültséget okozva ezzel az önbíráskodó, napjainkban pontosan ismert karakterrel.

Európai történet - Csányi Dávid, Mészáros Tamás, Megyes Melinda, Tóth József

Ez az apró kis tér, ami bár látványilag egy kápolna-belső (díszlet: Mats Persson) jelenetről jelenetre tágul ki. Ebben a különleges és felfoghatatlan világban – ahol minden fordítva van, mint ahogyan azt mondják nekünk – szinte megjelennek előttünk nem megtörtént pillanatok, a színpadon megelevenedő emberek életei vívnak élet-halál harcot, ami annyira szuggesztív, hogy _ráveheti a nézőt_ a róla való beszédre.

Az előadásnak hopp, _egyszer csak vége_. A kicsit suta zárás, amilyen hirtelen bukkan fel, hatásossága ellenére olyan könnyedén is illan tova, hiszen valódi konfliktus nincs a színpadon, pusztán annak utózöngéje és kibeszélése, s ezt egy hirtelen fordulattal nem is lehet jól lezárni. A helyzetet mélyebben és izgalmasabban azért nem tudja megmutatni az előadás, mert az ellensztereotípiák segítségül hívása nélkül, ennyi idő alatt sajnos nincs rá lehetősége. A zárás miatt a probléma könnyebb oldalát megfogó, ám találó kérdések maradnak: mi lesz a két sráccal – illetve Miklóssal? Elhiszik neki, hogy nem ő ölte meg a lányt? Egyáltalán betörnek a templomba? Miklós feladja magát? Esetleg visszajönnek a rendőrök? Egyáltalán elhisszük-e a flashbackeket? A szemünknek hiszünk vagy az előítéleteinknek? _Mi hinnénk a fiúnak?_

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr38004875

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása