Szubjektíve nagyjából ez volt meg Mészáros Mátéból, a színészből, mielőtt sor került volna a Mészáros Máté című előadásra. Ő az AlkalMáté trupp nyilvános önfeldolgozó gyakorlatsorozatának ötödik alanya. Ebben az előadásban a 2003-ban végzett Máté-osztály tagjai tartanak élveboncolást saját magukon. A Mészáros Mátéról alkotott kép nem (sem) idealizáló. Sőt.
Roppant unalmas lenne nekimenni egy ilyesminek oly módon, hogy született itt és ekkor, szülei ezek és ezek, élt itt és itt. Nem is ez történik. Egy dallal kezdődik a szeánsz. "Ne legyél már faszfej" – énekli Péter Kata szigorú állhatatossággal a mondatot, amely vélhetően valamiféle cégére Mészáros Máténak. S repülünk máris vissza az időben: itt aztán faszfejkedés van a javából. Hányszor mondhatta magában, hogy ne legyél már faszfej? Akinek az apja már egy korán elment busz miatt elhagyni sem tudja az anyját... Sőt, ennek a pillanatnak köszönhető a létezése. Meg annak, hogy a mellettük játszadozó gyerekek közül a fiút ugyanúgy hívták, mint hősünk leendő apukáját. Aztán hősünk megszületik, sőt húga is lesz neki, de máris az apukánál zajló válás utáni láthatást kísérhetjük figyelemmel. Az apa kétségtelenül jó szándékú tanító attitűdje végtelenül kínos, ahogy maga a láthatás is. Az apa hol azon kesereg, hogy mindjárt vége a találkozásnak, hol azon, hogy mennyi vécépapírt használ gyermeke, majd öt szóban kell kifejezniük a gyerekeknek hosszú mondatokat, hogy tudjanak röviden üzenni apunak a taxisdiszpécseren keresztül. De a gyerekek nem üzennek sem öt szóban, sem sehogy. Nem értik aput. Csak később. Vagy mégsem?
Faszfejség, lúzerség, gyarlóság, tétovaság, frusztráció, határozatlanság. Nyilván dühítő, és nyilván dühíti Mészáros Mátét, még ha néha ő is éppen ilyen. A Mészáros Máté című előadás úgy építi fel a színésszé váló Mészáros Mátét, hogy a színészetre való készülésből semmit nem mutat meg – azokat a helyzeteket és figurákat ábrázolja kíméletlen élességgel, de megérthetően és érzékeny humorral, amelyeknek egyenes következménye, hogy Mészáros Mátéból színész lesz. Szinte szociológiai pontosságú tanulmányszkeccsek ezek – egy teljesen összezavart anyáról és egy mániákusan kisebbségi komplexusos apáról, aki a karácsonyt a kapuban ünnepli gyerekeivel, míg el nem tűnik váratlanul. Aztán egy szinte kibírhatatlan, ám tehetséges szobatársról. A spagettit al dente szerető videójátékosról. A könnyen (és többször) bepalizható autóvásárlóról. A pacalt nem szerető, de a jövendőbeli apósa lecsójával kibékülő pasiról. A véletlenül egy pornószinkronba csöppenő színihallgatóról. A ruhapróba közben szabályos hisztit levágó, alsógatyát nem hordó színészről, aki egyáltalán nem érti a rendezőjét.
A dramaturgia, annak ellenére, hogy nincs valamiféle kreált keretjáték, amibe belepasszíroztatnak a jelenetek, világos és egyértelmű: az élet-szerű (életszerű) előrehaladás. Az egymásnak ellentmondó impulzusok Mészáros Máté esetében nem kioltódnak, hanem négyzetre emelődnek. Pedig hősünk mindig csak azt csinálja, ami egy adott szituációban a lehető legtermészetesebb. Mészáros Máté esetében nincsenek nagy szavak (ez különösen a Dömötör András által előadott ódaszerűség fényében nyilvánvaló), nincsenek esztétikai körmönfontságok, sem világraszóló elhatározások. Éppen olyan, mint egy ember, aki reagál az őt körülvevő világra, aki számára a szabályok viszonylagosak, aki csupán megpróbál élni a lehetőségekkel. Aztán a lehetőségek nem működnek, az embernek azonban muszáj léteznie. A színészet pedig mintha minderre lenne megoldás. Legalábbis az előadásból, végiggondolva, ez olvasható ki.
Mészáros Mátéról határozottan sok benyomása van az osztálytársaknak, neki pedig sok élménye, amit az osztálytársak segítségével önthetett formába. A Máté Gábor rendezte produkció egyetlen pillanatra sem engedi el a nézőt. Nagyszerű figurák kelnek életre. A cselekvő tehetetlenségben szenvedő apa Fenyő Ivántól, a bizonytalanságát a le-lekapcsolódó villanyfényben a kapu alatt az autóstáska szorongatásában kiélő apa Máthé Zsolttól, az élete romjaival kezdeni semmit sem tudó anya Péter Katától remek alakítás, megkapó Szandtner Anna riadt Sárája, megfogható Gál Kristóf asztal alól érdeklődőn tekintgető Mátéja, átélhető nagyvonalúsággal felelőtlen Mészáros Béla Mátéja, aki végül négymillió forintnyi hitelért nem vett autót, csak hitelt (fel), végtelenül szórakoztató Dömötör András pornószinkronba csöppent, teljesen letaglózott Mátéja, illetve ismét Péter Kata mint szinkronizáló kollégája, de az önmagát a kisszerű fontoskodásban kiélő szomszéd Katinkaként Jordán Adél is kiváló.
Hol abszurd valószerűségükben, hol reális abszurditásukban kiemelkedő jelenetek sorjáznak: Fenyő Iván és Dömötör András mint akik számonkérik a hasitasi-reklámot a színészen, és ugyanők mint autókereskedők, amint svájcifrankhitel-ajánlatukkal átvitten, illetve az előadásban a szó szoros értelmében is tételesen gatyára vetkőztetik Mátét (Mészáros Béla), aztán a taxisbeszélgetés remek ritmusjátéka (Mészáros Béla, Czukor Balázs, Vajda Milán), továbbá Vajda Milán, Mészáros Béla és Dömötör András jóvoltából gyönyörű - és sírva röhögős - képet kapunk a rosszindulatú, dilettáns féltékenységről, az egri színház "statisztaszerepre kényszerült, párját ritkítóan ütőképes társulatának" egyes tagjairól, amint éppen kollegiálisan és magas színvonalon gyakorolják művészetüket (ezt lehetne úgy is fogalmazni, hogy jószándékkal figyelik "az erejüket még meghaladó feladatokban fuldokló, képességes fiatalok gőgösen gyámoltalan vergődését", csak épp semmilyen szempontból nem lenne igaz).
Ezzel együtt is minden bennfentesség nélküli előadás a Mészáros Máté. Egyszerűen csak egy nem kertelő kép mindenkiről, akinek része van abban, hogy Mészáros Máté most ott tart, ahol tart. Amúgy Mészáros Máté tényleg négymilliós frankhitelt vett fel egy olyan autóra, amit vissza kellett adnia. A barátnője beceneve egyébként Adó. Amit fizetni kell. Mégsem rohan el (pedig megtehetné, ahogy az előadásban kétszer meg is történik). Itt egy ember, aki keresi a lehetőségeket, és ha lehet, él velük. De a lehetetlen helyzetek igazságát is a magáévá teszi. Megtalálja azt az öt szót, ami arról szól, akit játszik. Talán ettől lesz remek színész.
Öt szóban: Mészáros, Máté, előadása, nagyon, jó.
