Ha rögtönzött közvélemény-kutatást tartanánk a Pulcinellát bábszínpadról még nem ismerők között, hogy a címszereplő vajon nő vagy férfi, a neve alapján a többség valószínűleg nőre szavazna. Pedig nem. A magyarázat a figura olasz eredetében rejlik. Ahogy nálunk Vitéz László, úgy az olaszoknál Pulcinella a vásári komédiák legismertebb főszereplője.

A délután három órára a nyíregyházi Kossuth tér egyik, vadgesztenyefák árnyékolta szögletébe összegyűlő nézőközönséget azonban sem a furcsa név, sem a vészjósló cím nem ijesztette el. Igaz, akik csak úgy, járókelőként csöppentek bele az előadásba, az utóbbiról – kiírás híján – nem is tudhattak. De ez már a vásári komédiáknál csak így van: nem a címnek kell bevonzani a nézőt, hanem az előadásnak megtartani az odatévedőt. Az alkotók egyébként a darabot nagyobbacska, tíz éven felüli nézőknek és felnőtteknek ajánlják, amiről persze megint csak a programfüzetből vagy máshonnan tájékozódó látogatók szerezhettek tudomást, de egészen biztos, hogy a nézőközönség jelentős részét kitevő, jóval tíz év alatti gyerekekben sem okozott semmiféle lelki defektust az előadás. Az pedig szemmel látható volt, hogy remekül szórakoztak, elmenni se akartak a végéig – ami például az előző napokban látott előadásokról nem minden esetben volt elmondható.

A történet szerint Pulcinella fogadót nyit, ahová vendégként érkezik Pantalone a leányával, Rosettával. A nemes lelkűnek a legkevésbé sem, pénzéhesnek annál inkább nevezhető atya minél gyorsabban eladná lányát egy öreg, de gazdag doktornak, aki saját bevallása szerint hatvanöt éve látott nőt közelebbről. Rosetta persze nem belé, hanem Pulcinellába lesz szerelmes. Ebben választottjának lópokróc stílusa és legendás lustasága sem akadályozza. Pulcinella ugyanis kizárólag egy jó kis verekedés vagy szerelmeskedés céljából hajlandó aktivizálni magát. Ráadásul verbális képességei sem mondhatók kiemelkedőnek: éles, sipító hangon, jobbára tőmondatokban társalog. Mellette szól azonban, hogy minden helyzetben feltalálja magát, még a Halállal is megvív, sőt, végül a neki ásott sírgödörbe el is temeti.

A Ziránó családi bábszínház, kétszemélyes társulattal. A Boráros Szilárd tervezte kesztyűbábokat ezúttal kizárólag Varga Péter mozgatja. (Pulcinella az olasz hagyománynak megfelelően itt is fekete álarcban jelenik meg.) Pfeifer Zsófia a színpad előtt ülve fuvolával és énekszóval kíséri az előadást, néha azonban a színpadhoz lépve maga is a játék tevőleges részesévé válik: betakarja az egyik szereplőt vagy kifújja egy másik orrát. A bábszínésznek is csak két kéz és egy „hangképző berendezés” adatott, még akkor is, ha hat szereplőt kell folyamatosan mozgatnia és megszólaltatnia, ezeket a „hiányosságokat” azonban Varga Péter könnyedén és meggyőzően hidalja át. (Zárójelben: az egy színész több szerepben feladatnak a VIDOR Fesztivál negyedik napján egy másik, ugyancsak kiváló megoldását is láthattuk a Neptun brigádos Tévedések vígjátékában Chován Gábor, Kövesdi László és Róbert Gábor alakításában – az előadásról kritikánk itt olvasható.)

Lendületes, jó ritmusú és jó hangulatú előadás a Pulcinella és a Halál, üresjáratok nélkül, sok humorral, a felnőtt nézők számára enyhén pikáns áthallásokkal. Ugyanakkor Kovács Géza rendező szépen felépítette a civakodós-verekedős és a szerelmi szál mellett a címbeli Halál darabon átívelő útját is első, vészjósló megjelenésétől, a későbbi koporsóporolgatáson, sírásáson keresztül egészen addig, amíg a maga ásott sírba végül őt temeti el Pulcinella, fejfáján pedig a Vége felirat szerepel.

A fesztivál viszont még öt napig folytatódik, és addig talán a nyárnak sem lesz vége.

_(Vidor Fesztivál, 2011. augusztus 29.)_