7óra7

Mélylélektan egy másik szögből
7óra7: (10/10)
Közösség: (8/10)

Mélylélektan egy másik szögből

2011. 10. 13. | 7óra7

Az előadás kezdetén jeleneteket látunk a Marmeladov család életéből. Megismerjük a megbízhatatlan, munkakerülő apát, a tüdő- és idegbajos, de küzdő és gondoskodó anyát, a mindig szótlan, hallgatásba merülő Szonyát, aki ezzel mintha mindenki felett állna, kiemelné magát a mindennapok harcaiból, szenvedéseiből, valamint a három kisgyereket, akik még ártatlanul játszadoznak a valósággal, ami a felnőttek világában maga a tragédia. Később, külső szálakkal belefolyik a cselekménybe a lelkiismeretétől önmarcangolásba süllyedt Raszkolnyikov, aki megölt egy uzsorásasszonyt és a húgát, mert be akarta bizonyítani magának, hogy ő is van olyan nagy ember, mint Napóleon, akinek a keze alatt milliónyi ember veszett oda a háborúk idején. Megjelenik a bajkeverő, érdekhajhász Luzsin, aki Raszkolnyikov húgának a vőlegénye, és akinek a házasságát a báty megakadályozza, mivel átlát kétszínűségén, a kezelhetetlen, szószátyár Lebezjatnyikov, akinek még a nő sem szent, csak az ideológia, és Amália, a háztulajdonos is, aki álerkölcseivel, megalázó magatartásával lehetetlenné teszi a Marmeladov család életét.
Szonya - Fodor Annamária, Kovács Krisztián Szonya és Raszkolnyikov egymásra találnak, mert a férfi ebben, a cselekedeteitől elhatárolódó, erősnek mutatkozó nőben látja meg azt, ami belőle hiányzik: a kitartást és a magasabb célba és erőbe vetett hitet. Raszkolnyikov az egyetlen a szereplők közül, aki meglátja Szonya életében a tragikumot és azért vonzódik annyira hozzá, mert tudja, hogy sorsuk közös. Mindkettejük történetét fájdalom és küzdelem jellemzi. Szonyát fájdalom gyötri, amiért nem tud segíteni családján, édesapján és nevelőanyján, és küzd azért, hogy mégis támogathassa őket, ami túl nagy feladat számára, mégis vállalja. Ő az, akit semmilyen önös érdek nem vezérel, míg Raszkolnyikov élete is fájdalommal teli, mert úgy érzi, értelmetlen és haszontalan az élete, nem tudja támogatni családját. Ő is küzd, csak egy másik úton, be akarja bizonyítani magának, hogy nem bűn az, amit nem magáért tesz meg az ember, hanem egy magasabb célért. Végül megbizonyosodik róla, hogy lelkiismeretes, erkölcsös ember is képes kioltani embertársa életét, de ezt olyan bűntudat követi, amit csak a megváltás tud enyhíteni.
Az előadás színészgárdája alaposan megválogatott. Fodor Annamária szűzies, tiszta tekintetével, sudár alkatával és lebegő mozgásával tökéletesen rímel a félénk és őszinte Szonya karakterére. Kovács Krisztián szétszórt, tétova-cselekvő mozgása, testalkata és borostás arca visszaadja a néző számára az önmagát elhanyagoló, lelkiismeret-furdalástól szenvedő Raszkolnyikovot. A személyiségzavaros, részeges Marmeladov Papp Zoltán formálásában jelenik meg előttünk: a tekintete tükrözi, hogy már sokat megélt, elfáradt és jót már úgysem tud tenni senkivel. Pokorny Lia darabos mozgásával, kócos hajával és hangszínváltásaival, hitelességgel testesíti meg a megzavarodott, tehetetlen, ám jószívű Katyerinát. A sunyi, de büszke Luzsint alakító Almási Sándor peckes járásával és felemelt állával folyamatosan érzékelteti az erőfölényét a többiekkel szemben. Huszár Zsolt állandó izgés-mozgásával elevenné varázsolja az ideológiai és morális zűrzavarban szenvedő, de őszinte Lebezjatnyikov karakterét. Az állandóan akadékoskodó, erkölcscsősz Amália alakját Tordai Teri játssza a személyiségre rímelő hetyke, nemtörődöm mozdulatokkal, és mindig szúrós tekintettel. A Polja, Kolja és Léna szerepébe bújtatott gyerekek, Horváth Laura, Horváth Joci és Bajkó-Köves Gréti pedig már szinte kész színészek, ügyesen játsszák el a mély és bonyolult érzelmeket.
A Szabó Máté kezei alól kikerült előadásról negatívumot nem nagyon lehet mondani. A rendező és a dramaturg, Hársing Hilda részletesen kidolgozták az összes szereplő egyéniségét és az egyes jelentetek hangulatát. Ötletes megoldás, a szinte kifutószerű színpad, amely téglalapalakban veszi körül a színteret, mert így könnyen ábrázolható Raszkolnyikov nyughatatlansága, azzal, hogy körbe-körbe futkos. A díszlettervező Zeke Edit munkája is dicséretre méltó, hiszen olyan teret alkotott a színre, ami egyszerre utca és egyszerre lakás, illetve hideg, kék színeivel remekül idézi az elidegenedést, a szegénységet. A jelmeztervező, Balla Ildikó ruhái pedig óriási szerepet játszanak a karakterek életszerűségében, kifejezőképességében.
Annyi mindenről szól az előadás, annyi máig megválaszolatlan kérdést feszeget, hogy az oldal tárhelye betelne, ha mindet alaposan elemeznénk. Így hát, inkább mindenki találja meg benne azt, ami számára kedves, és élje át az Új Színház stúdiójában, mert így, kicsit átértelmezve is, ugyanolyan izgalmas és egyetemes értékű marad a mű, mint Dosztojevszkij regénye.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr618004213

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása