Pedig elképesztő ereje van egy elmondott versnek. A nyelv művészete mellett megjelenik a zene, a ritmus dimenziója, egy új világ keletkezik. Ennek a világnak nyitja meg az ajtaját Turi Bálint estje. A centrumban József Attila szonettkoszorúja áll, aminek mintegy a keletkezését láthatjuk. Az értetlen iskolás felolvasástól - ami persze ironikus élt is ad a pátosz mellé - eljutunk a záró strófák emelkedett közvetítéséig. Eközben, mint egy asszociációs sorként, egy-egy strófára való reflektálásként fűzi A kozmosz éneke sorai közé József Attila, Dsida Jenő és Márai Sándor költeményeit. Bár a negyven perc nem sok idő, mégis elég ahhoz, hogy elgyönyörködjünk egy-egy ötletes vagy szép soron, meginduljon néhány gondolat. Lehet, hogy nem életre szóló élmény, de azt hiszem, ha már néhány soron elgondolkodunk, elmosolyodunk egy-egy ötletes metaforán, vagy rácsodálkozunk néhány gondolatra, már elérte a célját az adott vers és Turi Bálint minden fáradozása.
Részben kedvcsinálóként, részben annak, aki már látta és esetleg bele szeretne mélyedni egy-egy szövegbe, alább felsoroltam az elhangzó művek listáját az előadás színlapja alapján. Azonban akinek még van lehetősége megnézni, ajánlom, hogy tegye meg. Az egészen biztos, hogy Turi Bálint igényes előadásában sokkal közelebb kerülhet hozzánk egy-egy költemény, mintha csak olvasnánk. Hisz ne feledjük: "A vers az, amit mondani kell." Turi Bálint pedig jól is mondja.
*József Attila*
A kozmosz éneke Munkás Ars poetica Nyár volt Bibliai Egy ifju párra Semmi Ajtót nyitok Amint betört… → Temetés után Magyarország messzire Érik a fény Riának hívom Gyémánt
*Dsida Jenő*
De ti nem láttok engem Közeleg már → Közeleg az emberfia Tudom az ösvényt Utóhang (Miért borultak le az angyalok Viola előtt)
*Márai Sándor*
