Vagyis az események valós időben játszódnak, sőt teljesen valóságosan mi magunk is részei vagyunk a történéseknek. Ugyanis a gyilkosság időpontjáról egyetlen hiteles tanú tud beszámolni: a közönség. Az ügy kivizsgálására érkező Rosetti nyomozó – és társa, Mikey – a fodrászatban tartózkodók kikérdezése után hozzánk fordul: segítsünk a történések rekonstruálásában.

Egy ilyen játék akkor működik jól, ha az előadás keretei pontosan megvannak. Görög László rendező – aki a Radnóti Színházban játszotta a szalontulajdonos szerepét ugyanebben a darabban – tökéletesen megteremti a közös gondolkodás keretét, éppen annyira kacsint ki a színpadról, amennyire szükséges. Partnernek tekinti a közönséget, feldobja a labdákat, amiket a nézők soraiban ülő játékosok le tudnak csapni. A kérdezz-felelek moderálását levezénylő nyomozó Rupnik Károly elegáns, apró gesztusokból építkező alakításában a mi emberünk: kisemberi hétköznapisága és mindenre kiterjedő figyelme teljes mértékben alkalmassá teszi a médium, a közvetítő szerepének betöltésére. Komolyan vesz minden nézői felvetést, szigorúan tartva a szerepet, felelősen ügyelve a valóság és a színház elmosódó határainak éppen megfelelő szintű megtartására.

A Hajmeresztő igazi színészközpontú darab, ha a mérték elvész, a játék is oda. A győri társulat jól tartja a mértéket. A legmerészebben a szalontulajdonos Tony Whitcombot alakító Járai Máté játszik figurájával, akinek minden megmozdulása _szerep_. Értelmezésében a meleg fodrász hiperaktív színjátszó, eltúlzott érzelemkitörésekkel, teátrális gesztusokkal – Járai Whitcombja felvállaltan ripacs, de egy pillanatra sem indokolatlan, mesterien lavírozik a _soknak lenni_ határán, ám nem lépi át azt. Ungvári István régiségkereskedőjében sok rejtély van, érezhetően erőltetett visszafogottsága, cinikus, sőt morbid humora jól érvényesül, nem válik egyértelműen ellenszenvessé. Agócs Judit Mrs. Schubertje igazi sznob, aki nem is mindig érti, mi folyik körülötte. Vagy csak úgy tesz, mintha nem értené? Mihályi Orsolya a fodrászlány, Barbara szerepében nem igazán érzi jól magát a bőrében, öltözetében, megjelenésében (díszlet, jelmez: Győri Gabi) sem ide való – talán ez is teszi őt a leggyanúsabbá ezen az estén. Pingiczer Csaba pedig karakteresen tud feltörekvő, ám szolgálatkész ifjú másodhegedűs lenni Mikey nyomozó képében.

Persze nehéz a Hajmeresztőt egy előadás alapján egészében megítélni, ami ráadásul a premier. Ekkor még nem ösztönös az előadás, akadnak lassabb pontok, nem pörög az előadás. De az embernek nemigen lehet kétsége afelől, hogy ez minden egyes előadással csak jobb és jobb lesz. Játékkedv érezhetően van a színészek és a nézők részéről egyaránt. A Hajmeresztő egy első gesztus, amellyel a színház jelzi: kíváncsi nézőire, hogy tudják, közönség _részvétele_ (nem csupán jelenléte!) nélkül nem érdemes színházat csinálni. Görög László és a győri társulat pedig ízléssel, finomsággal, emberséggel, elegánsan, jókedvre és részvételre egyaránt késztetően játszik. Úgy, ahogy érdemes.