A klasszikus bohózati elemek egy nagyon is mai alaphelyzetbe épülnek bele: egy pszichiáter rendelőjében vagyunk, ahová két, mint kiderül, egymást nagyon is jól ismerő házaspár érkezik párterápiára, aztán feltűnik még egy „ősi mesterséget űző” ötödik, az egyik férj szeretett titkárnője is. A pszichiáterrel együtt így szextetté kiegészült társaság tagjai aztán a kombinatorika szabályai szerinti szinte összes variációban összegabalyodnak egymással. A Mohácsi-darabokban megszokott szellemes nyelvhasználat, a szójátékok, szólásfacsarások sora mellett a szöveg külön erénye, hogy minden erőltetettség nélkül, játékosan és humorosan képes beszélni a szexről.

Az előadás nem akar több lenni egy jól megírt, megrendezett és eljátszott vígjátéknál. A külvilágra itt csak annyi utalás történik, hogy kint egyfolytában dörög az ég és villámlik, még a hajnalt kukorékoló kakas is odavész ebben a nagy égzengésben. Meg persze annyi, hogy a szereplők nem kis részben kintről hozzák magukkal munkahelyi és egyéb frusztrációikat, ott kergetik a pénzt és a sikert. Fodor Viola egyszerű, a minimálhoz közelítő, szürke-fehér, mégsem túl steril belvilágot tervezett a pszichiáter rendelő-nappalijába, a hálószoba ehhez képest színesebb-vörösebb persze, de minden túlzástól mentesen. Remete Kriszta jelmezei tényleg jellemeznek, alátámasztják-erősítik a karaktereket, mint például „Lúzer” Gyula (Urbán Tibor) kockás ingje vagy Anikó (Szabó Vera) dögös kis feketéje, nem beszélve Ákos (Pál András) sokat emlegetett, gyakran ki-be gombolt „lila címkés Carlo Goldoni”- ingjéről. Lendületes, jó tempójú, a helyzet- és jellemkomikumok sorával élő, de mértéket tartó, pikáns, de közel sem közönséges előadást látunk.

Abban, hogy a nézőtérről folyamatos nevetés kíséri, festi alá a színpadi játékot, oroszlánrésze van a kiváló színészi alakításoknak. Hat ismerős, életszagú, a köznapitól mégis kissé elemelt, ízléssel karikírozott karakter játszmázik előttünk. Felhőfi-Kiss László pszichiátere az az elméleti szexológus, akinek csak addig tart a magabiztossága, amíg másokat kell elemeznie. Herczeg Adrienn nem túl okos ösztönnőt formál Zsuzsából, aki a maga természetes, tenyeres-talpas, színpadot megtöltő vehemenciájával mégis az egyik legszerethetőbb karakter a hat közül. Férjét Pál András alakítja. A folyton új nőt hajkurászó, biszexualitását folyamatosan hárító Ákos szerepében színpadi jelenléte minden pillanatában teljes intenzitással van jelen, félrepillantásai, egész mimikája, gesztusai külön bekezdést érdemelnének. Kovács Patrícia karrierista, férjén uralkodó Katija szögletes, ingerülten robbanékony amazonból lágyul az előadás végére meglepett kismamává. Férjét Urbán Tibor játssza, Gyulája önbizalom-hiányos, saját hódításától is megrémülő, tedd ide-tedd oda kisember. Szabó Verának jut a céltudatos, minden férfit maga körül dongató csábító szerepe, és ezt könnyedén, magabiztosan oldja meg.

Sokan vannak, akik azért mennek színházba, hogy két-három órára elfeledkezzenek a saját gondjaikról, hogy nevessenek és szórakozzanak. Számukra a Francia rúdugrás ideális választás lehet. Olyan, mint egy jó desszert: nem fekszi meg a gyomrot és nem is émelyít. Ha pedig véletlenül valamelyik szituáció vagy szereplő ismerősnek tűnik, az kizárólag a – Mohácsi István fedőnevet viselő – véletlen számlájára írható.