A Platform 11+ projekt keretében született cseh-portugál koprodukció nem a virtuális élet ellen beszél, hanem csak mutat rá egy nagyon ötletes és kifejezetten érdekes vizuális világgal rendelkező verziót, nem annyira szélsőségeset és erőteljeset, mint tette azt szintén a Kolibriben a Cyber Cyrano hanem egy sokkal könnyedebbet, de játékosabbat is.

Karelnek vannak haverjai, egy törzshelyre járnak gengelni, van barátnője, imádja a térképeket, de valahogy az élet nem olyan izgalmas, mint amit pirat07 nicknévvel él az neten: játszik, csetel, szinte határok nélkül éli ki a fantáziáját, mert beleéli magát mindenbe. Az anyjával egyáltalán nem jön ki jól, ahogyan Teresa se, az apjával pedig olyan, mintha egy hátramaradt dínóval kéne beszélgetnie. Teresának ugyan nincs fiúja, de bele van zúgva egy szívdöglesztő pasiba, akit nap, mint nap alaposan szemügyre is vesznek a barátnőjével. És bár a srác megszerezhetetlennek tűnik, QueenOfLove nicknéven senki nem tudja, hogy valójában nem az övé. Egy napon, amikor Karelt otthagyja a barátnője, és amikor Té gyakorlatilag lejáratja magát virtuális szerelme előtt, de az még így se hajlandó észrevenni, pirat07 és QueenOfLove találkoznak, és attól a perctől fogva komplett nappalokat és éjszakákat töltenek együtt a virtuális térben iskola után.

Miközben az életük szem alatti karikákkal telik, fejben még soha nem voltak ilyen boldogok. Ez veszélyes? Meglehetősen - és erre igyekszik felhívni a figyelmet az Alfa Theater és a Theater O Bando közös produkciója. Az egyik pillanatban ugyan némileg didaktikusan teszi mindezt szóvá – hiszen kiállnak a szereplők, és a nézőknek szegezik: lehet, hogy érdemes körbenézni a világban –, de ha azt vesszük, hogy tizenegy éves kortól ajánlják az előadást, és hogy mindezt egy szellemes ötletözön előzte meg és még utána is várnak ránk meglepetések, akkor ez megbocsátható.

Egyébként is része az előadásnak a kiszólogatás, az önreflexió: így mutatkozik be Teresa és Karel is. Mindketten gyerekek. Marta Abreu és Milan Hajn alakításában valóban azok, nem nyeglék, nem gügyögők, energikusak, meglepetésekkel telik, kapkodók és szenvedélyesek. Lehet velük azonosulni, ahogy lehet a szülőkkel is, akik bár fiatalok szemével vannak vizsgálva, van bennük emberség bőven, nem utálatosak és nem is idióták, Blanka Luňáková, mint anya és Raul Atalaia, mint apa egyszerűen más világban él, mint gyerekeik.

Ők nem is ismerik a virtuális életet, és valószínűleg nem is annyira otthonos a számukra az elénk táruló, képregényes motívumokkal és eszközökkel animált világ. Ugyanis az egyszerű történetet leginkább a látvány és a kis apró ötletek teszik igazán egyedivé. Vászonra vetített képregényes rajzok adják az előadás hátterét – amelyből sokszor kisétál egy-egy ismerős –, és itt elevenedik meg a virtuális világ is, amely ugyan a '90-es évek videójátékait idézi, és ehhez illeszkednek a különböző hangeffektek és zenék is, de ezt abszolút saját világaként, egyedien és értőn kezeli az előadás – Battlefield 3-at ne színházban akarjon látni az ember.

A különleges hangulatból a néha hiányosnak tűnő angol felirat tud csak kizökkenteni minket – idő kell, mire egyrészt az ember rájön, hogy a nem bonyolult dialógusokat bőven meg lehet érteni a csehből kiragadott részletekből. És az is lehet, hogy kidolgozottabb animációkkal könnyebben lehetett volna megfogni sokkal több fiatalt, de az is biztos, hogy Petr Vodička rendezésének nem az egyszerű látvánnyal való hódítás a célja, hanem hogy kérdésekkel rávegyék a tinédzsereket a virtuális én definiálására.

Illenék ugyanis mögé nézni ennek a világnak, már csak azért is, mert a hálózat túlsó végén nem biztos, hogy pont az a lány vagy fiú ül, akit mi elképzelnénk. Karel és Teresa találkoznak ugyan a francia Riviérán, de nem ismerik meg egymást - ám a szüleik egymásra találnak és amikor nekik köszönhetően végre találkoznak, hát, nagy csalódás éri őket. De legalább egy kis emberi élmény és érzés érte őket és nem egy fiktív, ugyan csalódtak, amikor meglátták egymást, viszont szereztek egy havert. Ehhez pedig kellett, hogy egy pillanatra felálljanak a monitor elől.

_(Kolibri Ünnepi Mustra, 2012. január 9.)_