7óra7

Pöttyök és ernyők
7óra7: (5/10)
Közösség: (0/10)

Pöttyök és ernyők

2012. 01. 30. | 7óra7

A produkció ugyanis – egyébként felvállaltan – mindössze történetet mesél el, helyesebben felidézi, megidézi azt. Ezt azonban egyrészt szívvel és stílusosan teszi, másrészt az előadás tulajdonképpen olyannyira "minimál" az eszköz- és kellékigényét tekintve, hogy vélhetően nem telepszik rá a gyermeki fantáziavilágra, a nézők alapvetően csak keretet kapnak a meséhez, meg dalokat és hangulatot, s mindezt szívvel és jópofán adagolják a miskolci társulat tagjai.

Mindebből egyetlen elem lóg ki, amely meglepő módon nem az előadást támogató piros pöttyös Túró Rudi, amely mind vizuálisan, mind tartalmilag a termékelhelyezés színpadilag is vállalható formáját valósítja meg. Megkérdőjelezhetőbbnek mutatkoznak a vokálként üzemelő videóbejátszások, amelyek elvileg elmélyítik a jeleneteket (bár valójában a nem létező statisztériát pótolják), időnként egy az egyben ugyanaz látható rajtuk, mint amit a karakter élőben csinál (természetesen a videó némileg csúszkál a valósághoz képest), máskor borzasztóan animált virágok énekelnek, megint máskor a Babaarcú Démon vészterhes kastélyát látjuk, villám villan s menny dörög – vagyis a videó semmi olyat nem ad hozzá, ami színházi eszközökkel – hanggal, fénnyel – ne lenne megmutatható. Az első videó, amelyen Muhi Andris és Maszat Janka megismerkednek, meg is riaszt, a fiút játszó O. Szabó Soma ezen a felvételen selypít irgalmatlanul, szerencsére a későbbiekben az ilyetén felületességtől tartózkodnak az alkotók.

Túl a Maszat-hegyen - O. Szabó Soma, Pap Lívia A Túl a Maszat-hegyenhez először Kákonyi Árpád készített dalokat, néhány éve Tatabányán játszotta azt a változatot Máté Gábor most végzős egyetemi osztálya, ahhoz az (egyetlen szintetizátoron lebonyolított!) bravúros stíluskavalkádhoz képest Presser Gábor dalai sajnos sokkal egyfélébbek, valahogy mindegyikről A padlás valamelyik dala jutott eszembe. Seres Ildikó szerencsésen nem megy rá a musicales hatásdramaturgiára, nem akarja _tapsoltatni_ a gyerekeket, bár az őszintén szólva túlzás, hogy a két részben játszódó előadásnak nincs felvonásvégi fináléja, mindössze behúzzák a függönyt, miközben Jankának épp nekiesne a fürdőkommandó.

Becsülendő, hogy a színészek nem becsülik le a gyerekelőadás jelentőségét, mindenki kedvvel bújik bele szerepeibe, s mindvégig helytállnak. Nekik köszönhetően a kétórás előadás szerencsére nem válik unalmassá, noha az alkotói igények között nem szerepel, hogy a darabról valami – bármi – is eszébe jusson akár a legkisebbeknek, akár a már nagyobbaknak. Márpedig a miért – ti. hogy miért kerül színre egy darab, mi a _cél_ vele – kérdésre nem lehet megspórolni a választ. Itt végül is van válasz: hogy a gyerekek lássanak egy mesét. Ez azonban hosszú távon nem elégséges válasz, így minden színi erőfeszítés ellenére csupán egy illékony élményt biztosít a maximálisan jó szándékú produkció, amelynek kétségtelen előnye, hogy ártani egyáltalán nem árt, és csak használni szeretne.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr588005265

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása