7óra7

Egy kis ez meg az
7óra7: (7/10)
Közösség: (8/10)

Egy kis ez meg az

2012. 04. 21. | 7óra7

Az első véglet Racine és a Berenice. Ha van textus, amit az ember nem nagyon tud elképzelni húszas éveinek elején járó srácoktól és lányoktól, az biztosan ez a szöveg: rímbe szedett romantikus körmondatok, amelyben a szerelem, mint dühöngő vad tépi szét áldozatait, akik eközben minden, de minden nagy érzelmet átélnek. Nehezen is találja meg a saját a hangját az előadás, amely egy egyszerű szobabelsőben játszódik, ügyelve arra, hogy nehogy szó szerint értsük a sok „felséget” és az egyéb anakronisztikus kitételt és fordulatot. Róma és Titus császár ide vagy oda, itt egy szerelmi háromszög kellős közepébe csöppenünk, amelynek az origója a messze földön híres szépség, aki fülig szerelmes a császárba. A császár azonban őrlődik Róma és Berenice között, akivel egyébként hónapok óta együtt van, Antiochusnak pedig – aki jó barátja a császárnak és menthetetlenül mélyen van a szerelemben Berenice iránt – tényleg csak a legrosszabb jut osztályrészül, mert ebben a kiosztásban se szerető, se barát nem jut neki.

A három színész mit sem törődve a veretességgel a hétköznapiságra való törekvéssel mondja a szöveget, és formailag a romantikus pátosz így a szövegtől távol marad, a játékban gyakran megmaradnak a zengő dühkitörések és a szerelmi pátosz helyét a szerelmi orkán veszi át. Ebben lesz Simon Zoltán olyan, mint egy bomladozófélben lévő elméjén éppen csak hogy uralkodni tudó vadállat Antiochus szerepében, Tóth Eszter valóban naiv és tehetetlen Berenice, Kovács Gergely pedig a szerelem és a hatalom között mindent felperzselő belső harcot folytató Titus. Hargitai Iván rendezése szerencsésen elkerüli azt a helyzetet, hogy a sztori konkrétumai szintjén építse fel az előadást, ugyanakkor a díszleten kívül nem ad valódi formát az előadásnak, a Criticai Lapok lapozgatott példányának kósza beemelésével pedig nem teremti meg azt a kontextust, amivel ez a szerelmi háromszög kilépne a saját keretein kívülre, és egyéb síkon is elkezdene élni. Így lassan érnek össze a szálak és a kitörni vágyakozó indulatok, de összeérnek, és a szerelem indulattal és dühhel teli formája végül kiteljesedhet az Színház- és Filmművészeti Egyetem alagsorában berendezett kicsiny félvalóságban.

Berenice - Simon Zoltán, Tóth Eszter, Kovács Gergely

Egy kis Marivó - Huzella Júlia, Radnai Márk Ezzel szemben jóval hálásabb feladat hárul a másik egyfelvonásosban Máté Gábor rendezőre és a Pálos Hanna, Huzella Júlia, Tasnádi Bence, Radnai Márk alkotta kvartettre, akik egy szerepcserés komédia közepette merülnek alá a tomboló hormonok hétköznapjaiba, tehát a másik végletbe. Marivaux A szerelem és véletlen játékai című műve ihlette kis történetben a jövőbeni ara és férje – mindkettő színész – most találkoznának először a házasságuk előtt, úgy próbálva megismerni egymást kicsit jobban, hogy ki-ki megkéri a saját szolgáját/barátját, hogy játssza el őt az első találkozó alkalmával, hogy addig ők nyugodtan szemügyre vegyék a másikat. Csakhogy erről a szerepcseréről persze kölcsönösen nem tudnak a jövendőbelik, így mindenki másnak hiszi a másikat: szolgát színésznek, színésznek szolgát.

Jó vásári komédiához illően a színészként mérföldes manírhalmokat magukra pakoló ál-színészek (az egyik öltöztetőnő, a másik díszletmunkás) - kevésbé tartva az illendőség szabályait - hamar rátérnének a lényegre, amit azért muszáj némi romantikába belecsomagolni; az ebből fakadó együgyűség pedig fesztelenül áramlik a színpadon Pálos Hanna (Lisette) és Tasnádi Bence (Arlekin) jóvoltából. A sterilfehér öltözőben zajló jelenetek ízlésesen pikánsak, és cseppet sem szemérmesek. A két színész kibontakozó szerelme ehhez képest maga a megtestesült arisztokrácia, de annak ellenére, hogy itt az udvarlás jóval elegánsabb formát ölt, a lényeg mégis a lényeg marad, és a fene sem bogozza ki, hogy a Radnai Márk tökösen formátumos Dorantéja és Huzella Júlia folyamatosan ellágyuló Silviája között vajon magasztosabb gondolatok szövik-e a szerelmi szálakat, mint teszik azt Lisette és Arlekin esetében. Máté Gábor nem bonyolítja túl dolgot, egyszerű stílusgyakorlat ez: _egy kis marivó_, se több se kevesebb.

Egy kis Marivó - Pálos Hanna, Tasnádi Bence

Az az egy kicsit mégis több... Aki esetleg ezen az estén járna először az Ódry Színpadon, és nem ismerné a Máté-osztályt, az böngéssze a színlapot alaposan előadás előtt. Akkor biztosan nem csúszik le arról, mitől is lesz ez csak egy kicsit több, mint egyszerű komédia. Egy kis színészsors, egy kis félsz, egy kis befejezés.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr18005341

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása