Hogy milyen fokú terror (vagy milyen fokú terror eredménye) a bizonytalanság, a titok, a pletyka, a szóbeszéd, a kikötözéses szex, a megcsalás, a bosszú, az öngyilkosság, a kiszolgáltatottság, az alárendeltség, az egymásra utaltság, a média, a gyilkosság és a véletlen, az tulajdonképpen ízlés kérdése. Gothár Péter rendezésében, a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak előadásában az a lényeg, hogyan válnak akaratlan hétköznapi bosszúságok és balszerencsék egymást gerjesztő, majd kivédhetetlenné fokozódó tragédia- és katasztrófasorozattá. Pedig jobbára átlegembereket és -tereket látunk, repülőtérre igyekvő üzletembert, polgári lakást, szürke munkahelyet, játszóteret, laktanyában zuhanyzó tűzoltókat, mégis, ezek a helyszínek egyetlen pillanatra sem tűnnek otthonosnak, kellemesnek, sőt. Bizonyos értelemben ezek egytől egyig a képmutatás, a rejtegetés, a hazugság barátságtalan, kellemetlen terepei, óvatosan abszurdba hajló jelenetekkel, amik csupán így egészében tűnnek túlzó fikciónak, részleteiben ezeket láthatjuk környezetünkben vagy olvashatjuk az újságban nap mint nap.

Hiszen mindannyian találkoztunk már bombariadó miatt lezárt épülettel, férjét/feleségét megcsaló házaspárral, egymásra körbepanaszkodó alkalmazottakkal, önnön jelentőségébe és/vagy bölcsességébe szerelmes főnökkel, arisztokratikusan alkalmatlan pszichiáterrel, unokára felvigyázó nagymamákkal, egyvalakire rászálló macsócsapattal, találkoztunk már azzal, hogy rossz helyen voltunk rossz időben, szembesültünk azzal, hogy van, aki mást mond szembe, mint a hátunk mögött, láttuk szépnek a szörnyűt és rettenetesnek a gyönyörűt, voltunk elkapkodott döntések vesztesei és nyertesei.

Ebben az előadásban mindezzel találkozhatunk, szellemes egységbe szervezve (dramaturg: Nagy Orsolya), amelyből természetesen markáns groteszk karikatúra kerekedik, egy 21. századi mese, bár kétségtelenül nem olyan, amit unokáinknak esetleg szívesen olvasnánk fel néhány évtized múltán.

Mert büszkék nem lehetünk rá, de legalább megadatik a lehetőség, hogy kinevessük. A Nagy Dániel Viktor által játszott katona orosz dalestjébe ágyazott kétórás jelenetfüzér voltaképpen morbid revü, abszurd kabaré, egy korszerű Monty Python-szkeccssorozat, amelyben jellemzően zárkózott és frusztrált emberek próbálnak hasonlítani a médiából ömlő mintákra (az üzletember fontosnak, a feleség vadnak, a szerető keménynek, a főnök hatalmasnak, az asszonyok önérzetesnek, az üzemi pszichiáter modorosnak, a nagymamák ravasznak, a tűzoltók tökösnek próbálnak mutatkozni – csak hát ez mind önhazugság és öncsalás, az igazság az, hogy senki sincs a helyén, és senki nem azt teszi, amit tennie kellene), és ez átkozottul nem megy, a dolognak szinte szükségszerűen tragédia a vége.

Novák Eszter és Selmeczi György osztálya pedig jól veszi az akadályt, úgy tűnik, egyszerre érzik a nyelvet és többnyire ismerik ezeket a figurákat. A legjobb karakter Ágoston Péter főnök és öreg főtűzoltó figurája (az elemző-esztétizáló hajlamokkal megáldott pucér tiszt Happy Birthday, Mr President száma az est csúcsprodukciója), Dénes Viktor és Mikola Gergő ördög-angyalként remekelnek, Szabó Irén vokális sokszínűsége mind a kikötözős, mind a munkahelyi jelenetben jól érvényesül. Nagy Dániel Viktor nem csak énekesként, de tüsszögő katonaként és kutyás pszichiáterként is igazi jelenség. Hekler Melinda, Kosik Anita és Kulcsár Viktória a körfúrásba és a mechanikus munkába belefáradt alkalmazottként igazi dolgozóikollektíva-hangulatot teremtenek a kapitalista humánerőforrás-gazdálkodás és a szocialista szakszervezeti eszme határmezsgyéjén, Wunderlich József pedig a csapat kiszemelt leggyengébb-lúzereként, illetve túlzóan önreflexív szeretőként nyújt korrekt megoldást.

A jelenetek nem egyforma súlyúak, a középső munkahelyi jelenet kiemelkedik a többi közül, és izgalmas a szeretők jelenete, valamint az utolsó két, a laktanyabeli és a repülőn játszódó szkeccs. A két nagymama beszélgetéséhez azonban nem sikerült eléggé magával ragadó ötletet találni, a dialógust kísérő hinta üres fel-alá járkálása pedig néha elvonja a figyelmet a szereplőkről, ezzel együtt a Presznyakov-gyakorlatok című előadás igen meggyőző produkció – jó szövegek jó figurákkal találkoznak, és így nem lesznek ismeretlenek nekünk sem.

De mielőtt elindulnak megnézni, föltétlenül ellenőrizzék, hogy elzárták-e a gázt a lakásban.