Zsúfolásig telt nézőtér és fülledt meleg fogadta a Furcsa párt Nyíregyházán. A hidegfront ugyan egy órával korábban már megérkezett a városba, de ebből az épületen belül még semmi sem érződött. Ahogy végignéztem emeleti lépcsőhelyemről (ami sokkal kényelmesebb, mint az előző este kitapasztalt, igencsak szűkös zsöllye), új mozgalom volt kibontakozóban: tömegek lengették a napraforgós VIDOR-műsorújságjukat némi léghuzat reményében. Mindez nagyon is illett a darabhoz, hiszen Oscar légkondijával sem stimmel valami, az angol lányok pedig elmondásuk szerint ruháiktól megszabadulva, a nyitott hűtőszekrény előtt hűsölnek, hogy túléljék a New York-i hőhullámot.
Neil Simon komédiájáról szinte mindenkinek van valamilyen filmes vagy színházi emléke-élménye, de a történet a kezdő színházba járóknak is összefoglalható annyiban, hogy Oscar, a már régebben elvált sportújságíró átmenetileg befogadja lakásába éppen válófélben lévő barátját, Felixet. A nagylelkű gesztussal azonban konfliktusok sora zúdul a nyakukba, alaptermészetük, habitusuk ugyanis jobban már nem is térhetne el egymástól. Oscar könnyelmű, laza és rendetlen, Felixről annyit, hogy tulajdonképpen Monk nyomozó lenne az ideális lakótársa. És innentől kezdve, hogy a szerző egymásra szabadította ezt a két karaktert, a darab már ön- pontosabban színészjáróan működik. Vagyis a Furcsa pár előadások lényegét mindig is a furcsa pár összetétele és együttműködése adta, és ez most sincs másképp. Ráadásul ebben a Madách színházas változatban fordított szereposztásban is eljátsszák a két főszerepet.
A VIDOR Fesztiválra azonban az „eredeti” változatot hozták el, vagyis Felixet Szervét Tibor, Oscart pedig Gálvölgyi János alakította, jól működő párosként. Gálvölgyi János Oscarja afféle kedves, laza, magát az élet királyának mutató, de a nemtörődömség látszata mögött érző szívű, segítőkész barát. Ahogy ezt első színpadra lépésekor a felcsattanó taps is jelezte, a nézők egy része biztosan az ő kedvéért ült be a színházba, és nyilván nem csalódtak, mert alakításában azért jelentős részben ott van a médiaszerepléseiből ismert „gálvölgyiség”. Szervét Tibor több oldalról közelítve rakja össze a maga Felixét. Alakításában jelentős szerep jut a mozgásnak: meg nem áll szinte egy pillanatra sem, állandóan tesz-vesz, járkál, pakol, motoz, feminin gesztusokkal szállja meg a teret, a kanapéra letottyanós, keveset mozgó Oscar lakását. Mimikája, hanglejtése fokozatosan veszi fel egy sértődött feleségét, egészen addig, hogy hajmosásra hivatkozva rázza meg nemlétező fürtjeit, vagy saját Mohácsnak éli meg az ünnepi vacsora szénné égését. Mindezt úgy, hogy abban nincs semmi túlzás vagy aránytévesztés.
És ha már feleség: a két főszereplő viszonya a baráti, lakótársiból fokozatosan billen át egy, a közös ágyat persze nélkülöző, de a házasságra igencsak hajazó együttélésbe, egészen addig, hogy a félórás késést már hisztérikus hangon kéri számon a Felix-feleség-féleség. Vagyis, ugyanazok az együttélésből fakadó konfliktusok ismétlődnek sor(s)mintaszerűen, és vezetnek végül „szakításhoz”, amelyek vélhetően a két barát házasságának megromlásához is hozzájárultak.
A Márton András rendezte előadás teljes mértékben a két főszereplőre épít, így a póker partikra hetente összejáró baráti kör tagjai (Laklóth Aladár, Pusztaszeri Kornél, Sándor Dávid, Galbenisz Tomasz) csak néhány gesztussal tudnak megmutatkozni és egy-egy karakterkörvonalat felskiccelni. A két angol lány szerepében Ladinek Juditnak és Molnár Szilviának sem igen jut több, mint a nem túl szofisztikált értelmű, ám annál bombázóbb küllemű, csicsergő-nevetgélő testvérpár típusának megjelenítése.
Horesnyi Balázs levegős, impozáns lakásbelsőt tervezett, rengeteg könyvespolccal, egyedül ezeken van árulkodó rend akkor is, amikor Oscar amúgy az egész lakást a feje tetejére állítja. Jánoskuti Márta jelmezei akkor feltűnőek, amikor a karakter úgy kívánja (lásd az angol lányok rikító piros ruhácskáit), különben szépen hozzásimulnak a szerepekhez.
A fülledt színházból kiszabadulva egy megbízhatóan működő, mértéktartó és mértékletesen szórakoztató, ám különösebb meglepetéseket nem kínáló előadás emlékével sétálhattunk a jólesően szeles-hűvös estében a VIDOR Fesztivál még javában tartó, egyéb vidorságai felé.
_(VIDOR Fesztivál, 2012. augusztus 26.)_
