Fehér Sándor egy személyben narrátora, énekese és játszója az előadásnak. A helyszínt egy nagy, forgatható kerékre erősített falukép jelzi, ezen fordít egyet, ha új házba kopogtat a róka. A falusi miliőt néhány egyszerű tárggyal (fakupával, gyertyával) teremti meg. A bábok feje, arckifejezése árulkodik társadalmi helyzetükről: minél módosabb gazdáról van szó, annál kerekebb és pirospozsgásabb az arcuk, ugyanakkor inkább típusokat jelenítenek meg, mint jellemeket. A bábszínész egyik kezével mozgatja a figurákat, a másikat „kölcsönadja” nekik. A bábjáték narratív, közvetlenül a gyerekekhez forduló jelenetekkel, valamint gitárral kísért betétdalokkal váltakozik.

Az ismétlésekre épülő mese szerkezetét (a róka kiszemel egy házat, bekopogtat, előadja a meséjét, megvendégelik, reggel eljátssza, hogy ellopták a jószágát, majd a becsületes gazda a sajátjával pótolja ki a hiányt) a gyerekek gyorsan átlátják. A kiszámíthatóság persze egy mesénél egyáltalán nem baj, hiszen a gyerekek élvezik és szeretik, ha tudják, mi következik – ettől szoktak a szülők megőrülni, ha századszorra is ugyanazt a mesét kérik. Az ismétlésekre pedig Fehér Sándor is ráerősít, például minden újabb jelenet előtt a rókabáb fejébe csapja a kalapját, majd, mivel az a báb szemébe lóg, gondosan visszahajtogatja a kalap alját. Szóban pedig úgy, hogy mindig megkérdezi a gyerekektől, milyen is ez a róka, amire kórusban érkezik a válasz, hogy ravasz. Ez utóbbi már túlságosan didaktikusnak tűnik, főleg azzal együtt, hogy az előadás végén még pluszban le is vonja, illetve levonatja a gyerekekkel a tanulságot.

A róka csúfos végét szerencsére csak egy vörös farokkal jelzi – ennyi marad belőle a kopókkal való találkozás után.

Egy, a népmesét korrektül, hagyományos eszközökkel, de különösebb meglepetések nélkül, kissé egysíkúan bábszínpadra állító, szó szerint elmesélő előadást láthattunk, ami nem mentes a tanulságoktól sem. Hogy felnőtt fejjel ebben a történetben nem kevés a mai áthallás, az nem az előadás hibája. Az óvodás közönség meg talán, ha legközelebb egy másik mesében, mondjuk a Vukban találkozik rókával, levonhatja a következtetést, hogy hiába vörös mindnek a szőre, a rókák sem egyformák.

_(VIDOR Fesztivál, 2012. augusztus 30.)_