Legalábbis David Harrower darabjában, ami tematikáját illetően lengedez valahol a pedofília és a szerelem között. Peter ugyanis nem volt se Una előtt, se Una után hasonló korú lánnyal, sőt mindvégig tökéletesen tisztában volt azzal, hogy hibát követett el, amikor hagyta, hogy a kislány udvaroljon neki és amikor felvitte szobára. Ám nem tudta megállni, hogy ne tegye meg. A lány pedig szörnyen magányos volt és elhagyatott, a szülei nem foglalkoztak vele, nem volt senkije. Harrower karakterei finoman ingadoznak ezen a vékony mezsgyén, és bár az egyértelmű, hogy jogilag bűntettet követett el Peter, de emberileg nem mond felette ítéletet, nyitva hagyja a kérdést, hogy a lelkileg teljesen összezuhant, a rámenős kislány, vagy annak szülei, vagy _en bloc_ a közeg a hibás. A kérdés fontos, hiszen könnyű kimondani az ítéletet, hogy a férfi egy beteg, pedofil állat, de talán nem ártana megvizsgálni, hogy mi van mögötte.

A történet attól tud különlegessé válni, hogy Harrower mindezt nem szituációkban meséli el: Una és Peter csak beszélgetnek, megpróbálnak visszaemlékezni a múltra, amihez finom alapot biztosít a dráma tördelt, darabos, emlékfoszlányokból építkező szövege. A flashbackes lélektani realizmusba bújtatott pszichológiai játék viszont alapjaiban kap gellert a színpadon azáltal, hogy a rendezői szerepben debütáló Kováts Adél ezt a fél-stilizáltságot egy abszolút reális közegben próbálja meg elhelyezni. Így jobbára csak elfojtott érzelmességgel beszélgető karakterek maradnak a színpadon, és mindaz, amitől kapcsolatuk érdekes lehetne - a soronként változó viszonyukból, az alá-fölérendeltségükből - tulajdonképpen a szövegkönyvben marad (dramaturg: Török Tamara).

Mucsi Zoltán és Pető Kata kettőse érezhetően tisztában van karakterével. Mucsi Petere egy befelé forduló, a múltat valahová a leghátsó polcra helyező férfi, aki a hazugságokra önhitegetésként próbált meg tiszta lapot húzni, mindvégig kitartva amellett, hogy nem pedofil – feltehetően szerelmes volt a lányba, csak nem ismerte be magának. Pető Kata Unájának lelke jó húsz éve miszlikbe van aprítva, amit a színésznő kimért visszafogottsággal érzékeltet, egyedül a visszaemlékezésekben csepegtetve el némi hatásosan magával ragadó érzelmet. Azonban a két karakter közötti viszony a száraz szövegmondás által puszta formalitás marad: sokszor úgy tűnik, hogy megpróbálnak felülviselkedni valami olyan érzelmi viszonyt, ami valójában nincs is – csak feltételezhető, hogy létezik a szereplők között. Nagy Fruzsina jelmezei finoman rejtik el a két karakter közötti társadalmi különbségeket, Una stílusos és divatos öltözéke és Peter olcsó, elhasznált öltönye érzékletesen fejezi ki nem csupán a két karakter társadalmi helyzetét, de múltját is.

Ezek az apró finomságok azonban egyáltalán nem törekednek arra, hogy értelmezzük őket, ugyanis nem csak egymással, velünk se kerülnek semmilyen viszonyba. Még Khell Zsolt pontos irodabelsőjének köszönhetően sem, ugyanis annak steril fehérsége egyáltalán nem a szereplők alá dolgozik, csak szeretne: érezhetően kiemelni, hangsúlyozni akar, de nincs mit.

Ahogy egyre erőteljesebben próbál szituációs drámává válni a stilizáltság, úgy lesznek egyre esetlenebbek a színészek mozdulatai is, a fizikai kontaktusok (a pofonok, birkózások) nem a helyzetből erednek, hanem technikából valósulnak meg – nincsenek is olyan helyzetek belekódolva a darabba, amiből eredhetnének. Így pedig nem azt látjuk, hogyan alakul ki és _történik meg_ egy viszony egy férfi és egy kislány között, vagy hogyan gondolják valakiről azt, hogy pedofil, vagy hogyan megy tönkre valakinek emiatt az élete, vagy hogyan történik vagy történhet meg mindez ma. Ehelyett egy formai kísérletet látunk mindennek a színpadra állítására.

A szándék és a témafelvetés fontossága viszont elvitathatatlan. Fontos lenne mindezt megérteni vagy megpróbálni megérteni. Nem csak a pedofília, a szexuális extremitások természetrajzát, hanem azt is, hogy fontos a dolgok mögé nézni, mert egy tett mögött nem csak annak a társadalom által konstruált jogi és etikai vonatkozásai vannak, hanem emberek, a maguk döntésével, sorsával és gyarlóságával. Most pont ez a mögénézés maradt el.