Dan Goggin musicalje az emberarcú mindennapi katolicizmus egy kis szeletét hozta létre az Apácákkal, amely közkedvelt szereplője a magyar vidéki színházak repertoárjának, nem véletlenül. A revüshow prezentálására kényszerülő vidám női ötösfogat remek apropó arra, hogy az összes létező apácaközhely terítékre kerüljön, különös tekintettel a sikamlós poénokra. Látott ön már beszívott apácát? És wannabe popsztár apácát? És rappelő apácát? És sztendapos apácát? És balettozó apácát? És önkéntelenül malacságokba keveredő apácát? És nyelvdoboló apácát? Most ezt olyan apácáktól láthatják, akik egy szerencsés véletlen folytán kimaradtak zárdatársuk gombavacsorájából, amiben többi testvérük (uszkve hetven fő, vagyis lélek) belehalt. Ma este a temetésre kalapoznak, Mária Regina nővér ugyanis elkótyavetyélte a kegyeleti pénz egy részét Samsung videóra, így két boldogult apáca kénytelen a fagyasztóban várni mennybemenetelét.

A magánszámokra, jelenetekre és intermezzókra osztott zenés jókedvcsinálást üzemszerűen vezényli le Molnár László rendező, aki megelégedve a kedves bugyutaság idillikus semmiségével hagyja, hogy a darab vigye magát, ami így kissé apátlanul-anyátlanul vetődik egyik epizódból a másikba, de legalább nem is próbálja elhitetni magáról, hogy több van benne, mint ami látszik. Az öt színésznő így az első percben felvesz egy karaktert, ami áll 1 db hangvételből, 3 db alapgesztusból és 2 db meglepetésgesztusból, valamint 1 db viszonyból egymás felé és 1 db viszonyból a nézők felé. Ebből nincs semmi levezetve, viszont ennek megfelelően el van minden játszva, és efféle malterből már nem egy előadást gyúrtak a színháztörténelem során, úgyhogy ezzel nem is lóg ki az Apácák igazából semerre a sorból.

Bellai Eszter Mária Regina nővére a zárdavezető méltóságát próbálja megőrizni az erre teljesen alkalmatlan popbiznisz világában, Agócs Judit Mária Huberta nővére ugyanezt teszi, csak jobban élvezi, Bartha Alexandra a romlott világból érkező Mária Roberta nővére (bakfis 1) próbálja bontogatni exhibicionista szárnyait (és ezt Psota-paródiájában tényleg jól csinálja), Kiss Tünde Mária Lea nővérke (bakfis 2) ugyanezt teszi csak a romlatlanságból indulva, Mózes Anita pedig igazán szerethető együgyűséggel ruházza fel Mária Amnézia nővért.

A kiszenekarral kísért, inkább parodisztikus és illusztratív, mint szerzői koreográfiákat (koreográfus: Király Béla) felvonultató kamaramusicalből igazából sem hazavihető dallamok, sem zsebre rakható gondolatok nem születnek. Mindössze egy illékony este, ami talán (és szerencsésen) soha nem is akart ennél több lenni.