A címre a keretjáték ad magyarázatot. (Tóth) Ildikó arról beszél a lányának, (Furulyás) Dórának reggeli közben, hogy a fogorvosnál látott valakit meghalni, próbálja megmutatni, milyennek látta a halállal viaskodó embert, és hogy a végén mintha csak elaludt volna. Az előadás végén ugyanehhez a reggeliző asztalhoz térnek vissza, így mindaz, ami közben történt, akár álomnak is tekinthető.

A közben történtek kiindulópontja pedig az, hogy Zsoltot, a kung-fu bajnokot megtámadja valami titokzatos betegség, talán Creutzfeldt-Jakob szindróma, amitől lebénul, és kezd az agya is szivacsosodni. A barátnője, Angéla ápolja, ahogy tudja, de hazajön Amerikából a volt szerelme, a már említett Ildikó is a lányával (aki Zsolt lánya is). Aztán ott van még az orvos barát, a gyógytornász, és egy kung-fu tanítvány is. Mindenki a maga módján viszonyul Zsolthoz és a betegséghez. Ki tagadással, ki kétségbeeséssel, ki a praktikus feladatokra figyelve.

Sebők Bori és Kárpáti Péter (utóbbi egyben a darab rendezője is) a színészek improvizációiból állította össze az előadást, és ez a hangsúlyozott mindennapiság nem csak a szöveget, de az egész estét meghatározza. Már maga az, hogy a szereplők neve megegyezik a színészek keresztnevével. Ezt erősíti a látványvilág is. Leharcolt, de még működőképes lakásbelső – amiben a nézőközönség első, párnákra telepített sora szinte benne ül – Hajdu mosógéppel, kopott fotellal, sólámpával és párologtatóval. Kényszer szülte megoldások a magatehetetlen test mozgatására, mint amikor a kerekes porszívóra pakolva próbálják odébb vinni. Ez azért nagy ötlet, mert a viccesre forduló gurigázásból bomlik ki az előadás legerősebb, valóban a meglepetés erejével ható fordulata. Laptopról bejátszott zeneszámok. Elharapott, néha nehezen érthető félmondatok. Porszívózás akkurátusan, szék- és párnapakolással, realtime-ban. Kb. egy kiló mandarin meghámozása majd megeszegetése szintúgy. Párhuzamosan futó jelenetek a konyhában és a szobában. Neurológiai vizsgálat az orvos konzultáns útmutatásainak megfelelően, betegforgatás és gyógymasszázs dettó.

De van ennek a betegségre és gyengeségre épülő belvilágnak egy ellenpontja is: az életre és az erőre építő edzőterem. Ahonnan Zsolt a szobába szorul, és ahová visszatér, mégpedig úgy, hogy a halálát magára vállaló Angéla mellett mindenki más ott marad, csak ő nem. Helyette egyre nagyobb energiával veti bele magát az edzésbe (akár egyedül, akár Szász Dániellel), valamint a homokzsákok mind dühösebb rugdalásába. Na meg kiselőadást és gyakorlati bemutatót tart az újonnan megismert lányának az önvédelmi taktikákról. Miközben ez is egy önvédelmi taktika, nyilván.

A színészek-táncosok sem játszanak a szó hagyományos értelmében, hanem megkísérlik hétköznapiként megélni ezeket a helyzeteket. Persze, azért ezt mindenki a saját színészi habitusa szerint teszi. Tóth Ildikó jelenléte megformáltabbnak hat, mint Stefanovics Angéla stefanovicsangélaságából építkező, kislányos, naiv, de eltökélt, „azt látom, amit hiszek” Angélája. Nagy Zsolthoz nehezen társítjuk a kiszolgáltatott mozdulatlanságot, de méltósággal és humorral oldja meg ezt is, hogy utána annál nagyobb energiával támadjon fel.

Jó alapötlet, fontos kérdések, minden részletében indokolható megoldások. Az összkép mégsem győz meg teljesen. A hétköznapiságra törekvés drámaiatlanabb lesz a hétköznapoknál, az előadás intenzitása hullámzó, ahogy a szövegek ereje, sőt, néha hallhatósága is. Mintha még nem lenne készen, mintha még hiányozna valami. De lehet, hogy ez is a hétköznapisághoz tartozik, hiszen ott sincsen készen semmi. Mindenesetre, ami most látható, az is megérdemli a figyelmet és a továbbgondolást.