Négy fiatal férfi, négy igencsak eltérő egyéniség – Feri, Ákos, Gyurka és Balázs a saját keresztnevükön szerepelnek, és vélhetően nagyrészt a saját karakterüket adják ehhez a számos ismerős elemet, apró történetfoszlányt tartalmazó, történetté mégsem kerekített játékhoz. Inkább barátok, mint testvérek. Inkább játszanak, mint vérre menően rivalizálnak. Az elején nagyon-nagyon aprókat lépve elfutnak balról jobbra, a végén meg jobbról balra. A két futás között párbajoznak egy pisztolynak kinéző banánnal, öltözői izomvizitet tartanak, szinkronúsznak, aztán kitalálnak a négy úszásnemhez még néhányat, versenyeznek, hol az egyikük nyer, hol a másikuk. Sorolhatnám még az ötleteket, valószínűleg ki-ki beletette a magáét. Egyes jeleneteken filmes hatások érződnek, az alkotói folyamat lenyomataként, ugyanis a táncosok – ahogy az az ajánlóból kiderül – egy Brad Pitt-film forgatási szüneteiben is ötleteltek.

Ami a tánctudást illeti, nincsenek egy szinten, de ez természetes is a két táncos és a két, máshonnan érkezett performer esetében. Erre a koreográfia is épít: Fehér Ferenc most is uralja a terepet, Dózsa Ákossal kettejük jelenlétében több a tánc, Szitás Balázséban és Tr. Szabó Györgyében inkább a mozgás, sőt, néha a mozdulatlanság dominál. Ilyenkor az arcukat és a mimikájukat is bevetik, mint például abban a jelenetben, amikor Szitás Balázs meztelenül, nekünk háttal fekszik, olyan pózban, ahogy festők női modelljei szoktak, és ezzel a pózzal szöges ellentétben szemüveges könyvbagoly arccal kokettál velünk. De ez a négy nagyon karakteres, nagyon különböző férfiarc önmagában is nyújt látnivalót, játszik, és hogy mindig a megfelelő pillanatban és jól látszik az, ami éppen játszik, az Bánki Gabi fénytervező érdeme.

A Brothersre összességében is elmondható, hogy jó játék, amit egyszerűen csak jó nézni, és nem érdemes rajta számon kérni sem koherens történetet, sem különösebb lételméleti mélységeket. Helyette kapunk 45 perc szem-wellnesst, jól jön ezekben a görcsös időkben.

Egy japán lány ült mellettem az előadáson, előrehajolt, nagyon figyelt és sokat nevetett. Utána olvastam egy interjút Fehér Ferenccel és rájöttem, hogy a lány Yumi Osanai, akivel Fehér Ferenc új, áprilisban bemutatandó koreográfiáját készíti Running címmel. Úgy tűnt, egy hullámhosszon vannak, meg kell nézni, hogyan futnak majd együtt.