7óra7

Ahol a semmi lesz
7óra7: (8/10)
Közösség: (8/10)

Ahol a semmi lesz

2013. 03. 28. | 7óra7

És számtalan kérdés, ami sorjázik Móra Ferenc művének és Fábri Zoltán filmjének Deres Péter készítette színpadi változatában. A legizgalmasabb talán az emberség kérdése. Az emberség kérdésének a kérdése. Hiszen meddig terjed az emberség? Lehet, hogy valami emberbaráti cselekedet utólag visszaüt. Hiszen ki tudja, ha Nyúl Béla megbuktatja Muray Árpádot latinból, akkor nem áll ott a demagóg-nacionalista ösztönpárt élén. Akkor nem mondja el interpellációját a parlamentben, akkor nem törik darabokra Nyúl Béla élete. Persze, lesz helyette más. Nem lehet, hogy csak konfliktust nem akar Nyúl Béla, és ezért emberséges? Nem lehet, hogy tulajdonképpen gyáva?

Gyávaságból emberséges vagy emberségből gyáva Nyúl Béla? Egyáltalán: a gyávaság az emberség? Hány embert kellene megbuktatni és nem engedni tovább? Hány ember tanul valóban az emberségből, és hány tanulja meg azt belőle, hogy nem is kell csinálni semmit? Hol a tudás becsülete? Egyáltalán: van becsülete? És lehet-e az önfeladás bátorság? Felelősség?

Hannibál tanár úr - Spindler Béla, Kelemen József

De más kérdések is felbukkannak: mit jelent, ha a tornatanár tartja az ideológiai és történelmi továbbképzést, hiszen ő jobban tudja? És meddig lehet tűrni, hogy ő jobban tudja? Például Schwarcz angoltanár meddig tűri Vidrozsil tornatanár _félre_ megjegyzéseit? Hogy lehet tűrni, hogy a lány bátyja azért menjen neki a lány udvarlójának, mert az – lehet, hogy – zsidó?

A Hannibál tanár úr egy olyan társadalomban játszódik, ahol azt hiszik, ha valakiknek tűrni kell a tűrhetetlent, az megoldást jelent a többség problémájára. Ahol azt hiszik, hogy a szavaknak önkényes jelentése van, ahol azt hiszik, hogy a leghangosabbhoz való alkalmazkodás túlélést biztosít. A kaposvári Csiky Gergely Színház produkciójának kérdésfeltételei közös kérdéseink feltételei, és én szívemből ajánlanám nagyon sok embernek.

Mert Vidovszky György rendezése fájdalmasan itt és most játszódik, sőt, _létezik_, szinte letaglózza az embert a felismerés, hogy ennek a nagyon fontos előadásnak a mondatai teljesen kor-szerűek, jellemzőek. A miniszteri biztos vagy a médiamunkás karaktere, illetve az "egyetemistatüntetések" híre az újságban finom áthallást enged. És ne legyen kétségünk afelől sem, hogy Vogelmeyerék búcsúzó mondatát, miszerint itt már nem lesz semmi, érdemes komolyan venni. Mármint a mögötte meghúzódó mélységes kétségbeesést és kilátástalanságot.

Hannibál tanár úr - Hunyadkürti György

Az előadás pedig helyenként nagyon magával ragadja az embert. Faragó Béla – stílusában a kort, illetve a Fábri-filmet egyaránt méltóságteljesen idéző, montázsként az előadás önálló szintjét képviselő – muzsikája (Barabás Edit avatott előadásában) és Cziegler Balázs kiváló díszlete – hasonlóan a tavalyi A Pál utcai fiúk előadás teréhez – közeget biztosít a játékhoz, amelynek eszközei a színpadi székek, legfőbb kelléke egy énekesnő – Grisnik Petra éppen hogy csak nemi jellegeit eltakarva búgja bele a mikrofonba a korfestő dalok özönét, fantasztikus hangkulisszát és egyfajta Magyarország-allegóriát biztosítva a produkciónak –, és e közeg egyszerre pusztuló és mégis erős, konkrét értelemmel nem bír, de mégis használható, mintha színpad vagy amfiteátrum lenne, de mégis sokkal szűkebb annál. A hátsó fal színezésével és a fényekkel számtalan különböző helyszín jön létre. A tűz pusztította szertár és a gőzfürdő kiemelkedő megoldások, de erős az a jelenet is, amelyben miközben Nyúlné arról ábrándozik, hogy mi lesz majd, miután a férje nevét felkapta a világhír, a szereplők a Túl az Óperenciánt éneklik a háttérben halkan, kórusban (hommage à Csárdáskirálynő). Mindezek a megoldások gördítik előre a történetet, de gazdag, árnyalt kontextusba is helyezik azt: valahogy az egész kifejezetten lírai és emberi, erős és érzékeny egyszerre.

Hannibál tanár úr - Grisnik Petra, Hunyadkürti György Holott a színpadi történések nem éppen líraiak és emberiek: tehetetlen tanárok (az évkönyvben megjelenő tanulmány iránti közöny, a felületes ítélkezés, a vélemény változtatása), elveszett gyerekek, tönkrement, boldogtalan családok, tisztelettelen, stikliző, csak a hatásra utazó politikai elit szegélyezi ezt a történetet, amely egy teljesen hétköznapi ember tanulmányáról szól, helyesebben éppen nem arról, hanem arról, hogyan lehet valamit kifordítani magából, úgy, hogy annak az eredeti közléshez semmi köze ne legyen, és tulajdonképpen semmi ne azt jelentse, amit jelent. A hétköznapi embert, Nyúl Bélát a kiváló karakterszínész, Hunyadkürti György játssza. Hétköznapi tanármanírokkal. Gesztikulál hevesen, feltartja csontos ujját a magasba és magyaráz, szinte megbocsátón. A vége, amikor ott áll a színpadon, egészen magával ragadó, mint egy valódi sötét felkiáltójel. De az utat a színész nem tudja végig eljátszani, Nyúl Bélához nem elég a tanári manír, nem elég a szobatudós-imázs, és nem elég a végállapotból kezdeni. Nem elég a szürkét játszani. A színészek egy része klasszikus zsánerfigurát alakít: Csonka Ibolya mindenben lelkesen férjét támogató feleség. Spindler Béla kisszerű, önnön csodálatával eltelt Ofenthaler igazgató. Hüse Csabának Török matematikatanár szerepében szinte szégyellnie kell, hogy gondolkodó, értelmes ember. Horváth Szabolcs apró gesztusokból rajzol visszataszító képet az újságíróról. Zsánerkarakter Muray is, viszont Sarkadi Kiss János ezt a pitiáner zsebdiktátort képes a maga útján, sokszínűen ábrázolni: először akkor látjuk, amikor egykori tanára felkeresi a gőzfürdőben, amikor még nem tudja, hányadán állnak egymással, ennek felmérése után pedig pontról pontra nő Nyúl fejére, egyre nyilvánvalóbb a gátlástalanság és a hazugság. (Arról nem a színész tehet, hogy még ez a burleszkkarakter is formátumosabb, mint a valóságbeli töhötömvezérek voltak és vannak.) A kézenfekvő és ítélkező felületes megoldások helyett erős karaktert hoz a töhötömista tornatanárból Kelemen József – Vidrozsil nem a világhoz igazodik, hanem elvárja a világtól, hogy igazodjon hozzá. Nem cinikus – ő komolyan gondolja. Alig néhány mondattal (és néhány sóhajjal) egy nem működő házasságot mélységében mesél el Gyuricza István (Manzák) és Varga Zsuzsa (Lola).

Hannibál tanár úr - Kelemen József, Sarkadi Kiss János, Szvath Tamás

De például Nyúl gyermekeinek története nincsen eléggé kibontva (Nyúl fia miért válik töhötömistává?), és általában is úgy tűnik, mintha az előadás egy-egy vonalon nem bízna eléggé saját magában, helyenként mintha minél előbb el akarna jutni a végéig, mintha aggódna önmagáért, hogy bírja-e szuflával, réteggel, kitartással. Pedig érdemes lenne bíznia és bejárni az egész mélységét, lenne rá időnk, és kellene, hogy legyen rá időnk. A saját érdekünk.

Mert már fel van írva a falra, hogy vesszenek a Nyúl Bélák. És nem hagyhatjuk sem ma, sem máskor, hogy bármilyen töhötöm megtalálja a maga Nyúl Béláját. Már csak azért sem, mert Nyúl Béla a miénk, sőt tulajdonképpen mi vagyunk. Vagy bármikor lehetünk. Ha hagyjuk. Ne hagyjuk!

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr838005637

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása