7óra7

Hű, de nagyon szabadok
7óra7: (3/10)
Közösség: (8/10)

Hű, de nagyon szabadok

2013. 07. 01. | 7óra7

Cigánytábor az égbe megy

A sztoriból nagyjából annyit lehet kibogarászni, hogy van Lojko, a lótolvaj, akit lopás közben meglőnek, de megjelenik előtte egy tündér, aki feltámasztja, a férfi pedig szerelmes lesz belé. A tündérről kiderül, hogy élő, hús-vér ember, egy cigánylány, Radának hívják és nem mellesleg nagyon öntudatos. De nem csak Lojko, Szilágyi Antal hadnagy is pályázik a kezére és ezzel párhuzamosan a lótolvaj fejére is, meg az összes társáéra, mert a cigányok meglehetősen konfliktusokkal teli az élete. Jó néhány üldözés meg küzdelem meg szerelmi évődés meg családi bonyodalom után végül Lojko és Rada egymáséi lesznek. Illetve majdnem, mert a férfi leszúrja a lányt, majd önmagát is, amikor az kikosarazza őt.

Cigánytábor az égbe megy

Ezzel nagy poént nem lőttem le, mert éppen úgy, mint a Rómeó és Júliában, itt is lelövik az első percben a poént – az előadás felütése effektíve egy átköltött Shakespeare-idézet. Ebből a gesztusból levonhatjuk a következtetést: nem az előadás sztorija, hanem valami más lesz fontos és érdekes a produkció során. Meg nem tudom mondani, hogy mi, mert színházi jelenetből egy sem kerekedik a bő két és fél óra során (pedig színházi gesztus van: jelzésszerűen ütik le egymást az emberek, a szájukkal adva ki hozzá hangot, ehhez képest viszont remek kérdés, hogy a puskadördülés miért cd-ről van bejátszva), olyannyira nem, hogy még a történet sem túlzottan kihámozható. Ez nagy valószínűség szerint a jelenetfüzér-jellegnek köszönhető, a Szőcs Artur által színpadra alkalmazott cselekménysorban ugyanis (hogy mégis kinek, milyen története lett színpadra alkalmazva, arra vonatkozólag a színlap nem tesz utalásokat) nincsenek ívek, egymásra épített szituációk, kizárólag állapotok, helyzetek (dramaturg: Dancsecs Ildikó) és primitív poénkodások (az aranytojást például nem tojja a tyúk, hanem fossa, meg úgy egyébként is mindenki fosásról beszél, és az első fél óra színpadi tevékenysége a salakanyagok kiürítésével telik el).

Szőcs Artur rendezése sajnálatosan mellőz bárminemű indítékot vagy okot. Akad a színpadon egy nagyon heroikusan járó-kelő Lojko (Sarádi Zsolt), egy önnön szépségéről számot adni akaró, tetszelgően mozgó Rada (Czene Zsófia), egy néha mulatságosan osztós, cinikus, egy-két poén erejéig megmosolyogtató Zobar papa (Gyuricza István), egy megfáradt és kiábrándult Danyilo (Szula László), egy szerethetően egyszerű és naiv Bucsa (Nyári Oszkár), egy, a bölcsességeket értelmezni és megértetni próbáló Izergil (Csapó Virág), a Portugál című előadás papjára a megszólalásig - és azon túl is - hasonlító Pap (Lugosi György) és egy lazán jófejkedni akaró Aralambi (Némedi Árpád – akinek ezúttal egyáltalán nem arat sikert energikus színpadi egyszerűsége). Csapó, Gyuricza, Nyári és Szula képes egy-egy kellemes, színházilag is befogadható pillanatot teremteni a színpadi ürességből - de amúgy sehol, tényleg sehol egy viszony, egy ember, egy karakter. Csak töredékek töredéke, ha egyáltalán.

Cigánytábor az égbe megy

Egyedül azt az állítást lehet kihámozni az előadásból, illetve a szövegkönyvből, hogy a cigányok – akikről szól a történet – szeretik a szabadságot. Szabad emberek, és ebből nem hajlandóak feladni semmit. Hogy miért, hogy miért fontos, miért érdekes ez nekünk, hogy ennek mi az oka, hogy emiatt miért kerülnek állandó konfliktusba a környezetükkel, arra vonatkozólag nincsenek utalások. Így arra sem, hogy miért kellett bemutatni ezt az előadást.

Javarészt ifj. Zsuráfszky Zoltán stílusos és energikus koreográfiái igyekeznek kitölteni a teret, amik bármennyire is autentikusan hatnak, mivel egyáltalán nincsenek helyzetbe hozva, kifejezetten fárasztóak. Polgár Péter tábort idéző díszlete a hatásos háttérvilágítással (fény: Memlaur Imre) tulajdonképpen praktikus tér lenne, ha lenne bármi utalás arra, hogy tető helyett miért egy hatalmas boszorkánykalap a fedő és hogy miért kell a lámpáknak kitakarniuk azt, aki erre a tetőre felmászik (persze: a városmajori színpad légtere kisebb, mint a kaposvárié, de nem hiszem, hogy ne lehetne odébb tenni azokat a lámpákat, vagy ne tudnának leguggolni a színészek). A Kovács Andrea által tervezett jelmezek hasonlóan autentikusak, mint a koreográfia és a zene.

Cigánytábor az égbe megy

Kerekedhetett volna ebből egy kellemes nyári esti cigánymese, hangulatos zenével, könnyed szabadságszeretetre épülő romantikus történettel. Ehhez nem is kellett volna sok, csak pár tisztességgel, szaktudással kivitelezett, jól ütemezett, korrekt és egyszerű jelenet, illetve egy picit következetesen átgondolt történetvezetés. Ehelyett kaptunk egy szabadságszeretetet emlegető cigánymese-szerűséget, amit távolságtartó óvatossága okán sem megérteni, sem azzal viszonyba kerülni nem lehet. Esetleg lehet agonizálni, hogy mennyire mások a cigányok és azzal áltatni magunkat, hogy majd így jól leszünk egymás mellett, elfogadjuk egymást. De amit láttunk, még lózungnak is kevés. Önhitegetésnek meg pláne.

_(Városmajori Szabadtéri Színpad, 2013. június 22.)_

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr88005709

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása