7óra7

Útelágazás
7óra7: (6/10)
Közösség: (0/10)

Útelágazás

2013. 08. 14. | 7óra7

Nyilván nem véletlen. A gyerek őszinte, ha jót lát, visszatartja, ha nem, futás bárhová, csak el innen. A felütés figyelemfelkeltő, a társulat a színpad előtti térben játszik, körben állnak, egy-két deszka, rámpa a földön, bal oldalon pedig a zenészek. Petőfi Sándor szövege alapján dolgoznak, ebből azonban csak egyes versszakokat hallunk, a történetet egy narrátor kíséri, akinek szerepe néha kitágul, Jancsi segítőjeként látjuk. Néptánccal indítanak, mintegy felvezetve a történetet. Azonban ez inkább csak belemagyarázás, mert az első és a későbbi táncok is látványosak, szépek, néha kissé sietősek, kapkodósak, de van egyfajta ad hoc jellegük, hogy egyszer csak Jancsi a zsiványokkal körtáncot jár, igazi tűzmanók, csak ez nincs rendesen beépítve az előadásba, nem következik a dramaturgiából. Az mindenképpen üdvözlendő dolog, hogy adjunk valami összművészeti cuccot a kicsiknek, világjárás, hazánk megismerése, kultúránk kincsei – nagy szavak, de ha nincs átgondolt megvalósítás, repül az egész.

Érdekes módon a daloknál nem futnak hasonló hibába, a narrátor által indított népzenék (később a többiek is bekapcsolódnak) szorosan illeszkednek a látottakhoz, persze, hogy hindiül énekelnek, amikor Indiát szeli át a huszársereg. És ha már összművészetről beszéltem, ki kell emelni, mire építi önmagát az előadás. Mert valahol a mozgásszínház körül sétálgat, a kör alakú térben gyakran egymástól messze mutatkoznak a játszók, és a saját testükkel mutatják a kapcsolatot, ami máshol magától adódó lenne, hogy összebújjanak, csókolgassák egymást, itt mozdulati síkon beszélnek, eljátsszák messze a másiktól, hogy egymáséi, így az érzelmek is könnyebben törnek a felszínre. De az előadás továbbmegy, Mészáros Gábor nem akart kacsalábon forgó palotát díszletnek felhúzni, nincs giccsben tetszelgő francia király, ellenben van sok szerepváltás és kis, ötletes díszletelem. János vitéz hazagondol, és ezt egy papírházikóba belenézve teszi, vagy az óriás egy doboz segítségével hazudja magát hatalmasnak.

János vitéz

János vitéz Ezáltal mutatkozik meg az előadás legnagyobb érdeme: az értelmezés. Hogy nem fogadnak el dogmaszerűen mindent, akarnak valamit kezdeni az egésszel, a hazatérés Iluska halálának színhelyére ne legyen városnéző túra, inkább mutassák meg a fájdalmat, ami falu és vándorló szívét nyomja. De az értelmezést tovább kellene vinni, belehelyezni valami komplexbe, akkor pedig fölépülne Déva vára, így csak kis erőd lesz, jön a török, percek alatt szétszedi. Nem így lenne, ha a működőképes, kapcsolatokat vizsgáló jelenetek helyett lenne valami teljes, ami folyamatos. Mert az előadás inkább csak szpotokat vonultat fel, ahol minden remek, aztán jön egy vágás, a narrátor mond valamit Petőfi szövegéből, talán nem a legjobb választások ezek, a hasonlatokat hosszasan rágja az ember, a kontinuitás valahol az ország felett repül már, nem is látszik, jön a következő jelenet. Ezek a mozgások egy idő után átmennek hatásvadászba, ezt már láttuk, mondja az ember, és a félidő után kezd belefáradni, irigyli a lurkókat, ők még rohangálhatnak.

A vágások egyáltalán nem segítik a társulatot, nem sikerül teljesen kibontani a karaktereket, és bár Jancsit közel hozza Kazári András, inkább csak villanásokat látunk a jelleméből, mérges János, szomorú János, halált kereső János. Iluskát sikerül megrajzolniuk visszafogott, a szerelmét kimutatni félő lánynak, a mostohával azonban képtelenek megbirkózni, egyszerűen csak károg, legalább nyitva van az ablak. De az elvitathatatlan, hogy Bisztricsány Linda, Császár Réka, Csík Andrea, Tarján Veronika, Üveges Anita, Cservenka Ferenc és Chován Gábor összeszokottan dolgozik, mutatkozik ez kiváltképp a mozgásoknál. Mogyoró Kornél és Fejér Simon Pál hangszerekkel kíséri a látottakat, ezzel pedig megvalósul az ismertetés, úgy, hogy nem löki ki a dramaturgia.

Ahogy a zenét nem, a mozgásokat megunjuk. De jó felé indult el a társulat, formált, elemzett, húzott, hozzáadott, csak megállt, nem járta végig az utat, pedig most a célban lehetne. És akkor talán nem mennének ki annyian a vécére.

_(Balatonboglári Színházi Estek, Varga Béla Városi Kulturális Központ, 2013. augusztus 11.)_

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr688001751

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása