A Pinceszínház francia évadát a Pánik a fedélzeten zeneszerzőjével, Patrick Laviosával nyitotta meg. Az alig pár éves musicalt Magyarországon először játsszák a Ráday utcától pár lépésre található kellemes kamaratérben. Pataricza Eszter és Frenkó Zsolt fordításában a Titanas tengerjáró hajó utasai friss, mai beszédmódban szólalnak meg. A három sztereotíp pár kusza viszonyrendszere praktikusan rajzolódik fel a kezdő jelenetekben, hogy aztán bármiféle valódi tét nélkül az egyre nagyobb összevisszaságban lelje örömét az erre fogékony komédiakedvelő közönség. A szálak azonban nem kuszálódnak össze eléggé.

Az előadást jól jellemzi, hogy amit elsőként látunk, az Josephine feneke, amint a színpad közepére tolat. Apácaruhában, kofferrel érkezik a hajóra. Napszemüvege és vörös cipője egy pillanatig sem hagyja, hogy azt higgyük igazi apáca, de aztán el is énekli, hogy nem az. Minden dalt zongorakísérettel, és jól felépítve, hatásos hangképzéssel énekelnek a szereplők (korrepetitor: Grósz Zsuzsanna). Egy-két fülbemászó dallamot haza lehet vinni, de van jellegtelen, limonádé szám is. A dalok pikáns hangulatai jól építik az előadás vérbő figuráinak világát.

Madeleine és Pierre házassága nyolc év után kezd szexuálisan is kiüresedni. Azért jönnek a Titanasra, hogy hármasban csinálják. Előbb egy férfival, aztán egy nővel. Vagy fordítva. Ők a hozzánk legközelebb eső figurák, kisszerűségükben szerethetőek. Ábel Anita tenyeres-talpas belevaló csajszinak mutatja Madeleinet. Magócs Ottó cuki papucsférjségében magabiztosnak Pierre-t. Az ő alakításukból sejlik fel több emberi momentum, persze könnyebb helyzetben is vannak, mint társaik, hiszen talán minden nézőnek van hasonlóan egymás mellett ragadt, unalmas házaspár ismerőse, akik nagyon szeretik egymást. Itt a figurák belső vívódásai, nehézségei nem bomlanak ki, ábrázolva vannak. Ez igaz a többi alakításra is, azzal együtt, hogy minden színész a vállalt feladatot magabiztosan teljesíti, sallangok és erőtlenségek nélkül, a karakterek alapjellemvonásait következetesen, energikusan mutatva fel, világos és könnyen olvasható lelkiállapotokban.

Dömötör Tamás rendezése igyekszik a szereplőkre fókuszálni, Szili Péter egyszerű, hajótatot idéző, középen teljesen üres díszlete jó terep ehhez. Minden kis rezdülés tekintet mozdulás súlyt kaphatna, jelentése lehetne, hiszen semmi nem vonja el a figyelmünket. Nincs tánckar, nincsenek statiszták, vagy meglepő díszletváltozások, trükkök. Jobbra-balra kabinajtók középen lépcső és fönt megint egy-egy kabinajtó balra és jobbra. Az üres hajódeszkákon szépen kibomolhatna a figurák belső lényege, ám erre nem vállalkozik a produkció. Így aztán Jenny, a nehéz sorsú énekesnő-prostituált és Edouard, az első tiszt pozíciójára törő, nőket futtató másodtiszt figurája nem tud ellépni az egzotikus filmek, színdarabok sablonjaitól. Azzal együtt, hogy Gallusz Niki szép alázattal, működik előbbi, Simicz Sándor pedig magabiztos feszítőizom-dühét beosztva az utóbbi szerepében. Pásztor Ádám Kevinje határozott színnel festi fel az anyja amorális viselkedése ellen lázadó, a szélhámos bizniszből kiszállni vágyó kamasz fiút.

Az előadásban pikáns vágyaink és félelmeink elevenedhetnének még, nevethetnénk ki őket. A férfiból nővé válás súlya, a fiatal homoszexuális srác prostituálódása csak mint a fordulatokat szolgáló dramaturgiai csavar mutatódik fel. Az öregedést kinevető, kinevettető jelenetben derül ki, mennyire közel tudunk kerülni egy-egy karakterhez, ha a helyzet és a játék segít minket. Nádasi Veronika és Ábel Anita karakterei a lépcsőn ücsörögve elevenítik fel a kamasz, bevállalós éveket, amikor egymás riválisai voltak. A csinált közönségesség alatt felsejlik az öregedés szomorúsága, a szépség elvesztésének bánata.

Szépen mindenki belegabalyodik mindenkibe, az elnagyolt, abszurd karakterek mondanak jókat, amin mosolygunk vagy nevetünk egy kicsit. A végére válik teljessé a káosz, ekkora tör ki a pánik a fedélzeten. Ez izgalmas is lesz, kár, hogy nem előbb érkezünk el ide, és innen nem bonyolódik tovább a helyzet. A bomba robban és két dallal később minden megoldódik, és vége az előadásnak.