7óra7

Feydeau megint bejött
7óra7: (6/10)
Közösség: (6/10)

Feydeau megint bejött

2014. 10. 02. | Szabó Zsuzsa

Bolha a fülbe - Németh János, Köles Ferenc, Lipics Zsolt, Györfi Anna, Józsa Richárd, Darabont Mikold

Rózsa István díszletének köszönhetően egyszerűen eligazodhatunk az előadásban. Az első és harmadik felvonás nagypolgári szalonja félig festett, félig valós, és meglehetősen részletes. Fakó fehér-szürke-kék árnyalataival nem törekszik az előadás többi eleme fölé kerekedni, mégis autentikus környezetet biztosít Chandebise biztosítási igazgató történetéhez. Rejtett utalással azt is világossá teszi, miről fog szólni ez a történet: az egyik ruhafogas festett képe két óriási szarvat formáz, felkészülhetünk tehát a félrelépések és félreértések okozta bonyodalmak elkövetkező három órájára.

Bolha a fülbe - Darabont Mikold, Györfi Anna, Németh János, Józsa Richárd

A cselekmény nem egyszerű, mégis klasszikus, a színészek pedig világosan és élvezetesen vezetnek bennünket benne. Aki megfordul Chandebise házában, mind belebonyolódik az igazgató felesége, Raymonde kusza tervébe, hogy kiderítse, férje megcsalja-e. Barátnőjével titkos hódolóként egy levélben randevúra hívják Chandebise-t egy hírhedt találkahelyre. A szereplők közül az igazgatón kívül majdhogynem mindenki örömmel sietne a megbeszélt helyre, Chandebise azonban barátját küldi maga helyett. Így érkezünk a második felvonás díszletében is bujaságtól gazdag helyszínére: a Gavallér Gúnár Szálló mindenhol bordó bársonnyal fedett, a rajtakapások elkerülése végett néhol trükkös belső terébe. A kisebb terek átlátható, mégis a történet jellegéhez tökéletesen illeszkedő elrendezésének köszönhetően itt is világosan követhetünk minden mozzanatot. A tér adta lehetőségek csak tovább fokozzák az ebben a felvonásban csúcsfokára hágó kavarodást. Chandebise lakásából valamennyi szereplő ide érkezik, vagy kideríteni, vagy tovább fűzni valamilyen szálat. Mindennek tetejébe a szálló folyamatosan részeg portása Chandebise hasonmása, ami még több félreértésre ad okot.

A felvonás ritmusát a rendező egy ideig biztos kézzel vezényli. A kezdő, várakozó ütemből az utolsó pár percre már-már börleszkbe hajló forgatagot varázsol: a szereplők mindegyike vagy menekül valaki elől, vagy üldöz valakit, vagy össze-vissza lövöldöz. A forgatag mégis orra bukik. Nem azért, mert végül nem lehet követni, hanem mert úgy érezzük, az addig világosan vezetett kavalkád összemosódik, és nem a tisztán pergő zsúfoltságnak, hanem egy zavaros masszának lesz hirtelen vége.

Bolha a fülbe - Köles Ferenc és Bánky Gábor

Az ennek ellenére alapvetően átlátható, mégis bonyodalmas és komikus helyzetekkel teli előadás nyilvánvalóan a lendületes karakterekre épít. Az elsöprő taps az előadás végén a színészek közül elsősorban Köles Ferencnek szól. Játékáért a vidéki találkozó fesztiváldíjjal jutalmazta. A díjat idén adták át először, annak a két színésznek, akik a többi kategóriában díjazottak mellett a legnagyobb közönségsikert aratták. Köles Ferenc két szerepet játszik úgy, hogy a váltásra sokszor pár másodperce jut. Arca, mozdulatai bejárják a két teljesen ellentétes. önmagában is gazdag karakter adta széles skálát. A biztosító határozott igazgatójából, aki bájosan egyszerre hiú és kishitű, aki pirulva szerelmes és aztán kitörően féltékeny, hirtelen vált a totál részeg, jámbor és mindenkit, még a seggberúgásokat is mosollyal fogadó Poche-ba, a szálló portásába. Az Urbán Tibor játszotta spanyol férjből vulkánként tör elő a féltékenység, szélsőséges temperamentumával nem hagy kibúvót egyik szereplőnek sem. Dicséretre méltó még Wunderlich József munkája is, aki nem csak a szerepéhez tartozó frappánsan megoldott beszédhibával remekel, hanem szerelemre éhes kéjencként is. Az említett, kiemelkedő játékukkal szórakoztató férfi színészek mellett a női szereplők színészi eszköztára sajnos meglehetősen szegényesnek hat. A harsány felháborodáson-féltékenységen kívül nem sok mindent mutatnak.

Bolha a fülbe - Kulcsár Viktória és Wunderlich József

A felhőtlen szórakozást egy-egy felelőtlenül odavetett, kidolgozatlan, talán a hagyományos komikus elemek tarkítására szánt, mégis éktelenre sikeredett ötlet árnyékolja be. Ezek feltűnően az előadás második felében kerülnek elő, vélhetően a pergő ritmust és az egyre duzzadó kavalkádot még inkább fokozandó. Részben elütnek az előadás - mindeddig jellemző - humorától, hangulatától, részben a „jó ízlés” medrében tartott, nyílt pikantéria ezeken a pontokon félresiklik, és olcsó poénként csapódik az arcunkba. A második felvonás végén például a nagy futkorászástól, ijedelemtől egyszer csak epilepsziás rohamot kap két szereplő. A szín ráadásul ezzel a képpel ér véget, keserű utóízt adva az egyébként élvezetes felvonásnak.

Melléfogással ért véget a harmadik, egyben utolsó felvonás is. Miután a szereplők lépésről lépésre kibogozták a félreértések immár óriásira gombolyodott szálait, és már-már éljenző tapsra állna a kezünk, odavetnek egy, az előadás egészéhez képest igencsak oda nem illő képet: mindenki ámulattól eltelve megcsodálja Chandebise unokaöccsének hirtelen és megmagyarázhatatlan oknál fogva eléjük tárt altestét, majd a szakácsnő a látványtól felajzottan ráveti magát. Ezek után a taps ugyan nem tör elő belőlünk, de az előadás egészének hála végül mégis éljenzővé fokozódik.

(Vidéki Színházak Fesztiválja, Thália Színház, Budapest, 2014. szeptember 13.)

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr928005963

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.