Hirata Oriza az egyik kiemelkedő alakja a kortárs japán színháznak. 1983-ban alapított társulata, a Seinendan a szerző-rendező sokszínű írói munkásságának darabjait adja elő, de színházi kutatómunkát is végeznek, együttműködnek más japán és nemzetközi színházi csapatokkal, az utóbbi öt évben pedig az Oszakai Egyetemmel karöltve egy különleges robotszínházi projektet működtetnek.
A Trafóban egyik legújabb közös produkciójuk vendégeskedett. Franz Kafka Az átváltozás című novelláját dolgozták át úgy, hogy Gregor Samsa nem hatalmas ízeltlábúként ébred fel egy szürke reggelen, hanem robotként. Központi téma tehát az idegenség és a másság – a stratégia pedig az átváltozás és az abból fakadó konfliktusok felfejtése, kielemzése. Ember-e még Gregor Samsa? Vagy valami más? Ezzel párhuzamosan: képesek vagyunk-e elfogadni egy robotot mint színészt? Vagy egyszerű báb marad? Netán annál is kevesebb?
A főszerepben „fellépő” – vagyis inkább „felülő” – REPLIEE S1 az Oszakai Egyetem robot projektjének egyik vívmánya, Hiroshi Ishiguro alkotása. Az előadás során egy kórházi ágyban ül, deréktól felfelé láthatjuk fényes fémvázát-testét, lényegi színészi eszközei pedig mozgatható két karja, forgatható feje és olykor meglepően élethű kifejezésekre is képes, fehér arca. Pislog és beszél – hangja-mozgatója: Thierry Vu Huu – és statikus mozdulatlanságában a tér középpontja, az előadás legfontosabb szervező eleme.
REPLIEE S1 egyben az előadás sztárja is: a nagy többség rá kíváncsi, ez pedig egyfajta cirkuszi látványossággá teszi őt. De aki ámulatba ejtő robotgimnasztikát, vagy nyugtalanító élet-imitációt keres, annak csalódnia kell. REPLIEE S1 soha nem hagyja el az ágyát, mozgása ahhoz műszakilag még kezdetleges, és hamar veszít újdonságértékéből az a tény, hogy valódi robotot láthatunk a színpadon, és nem csupán számítógépes animációt – gondoljunk itt a szinte megszámlálhatatlan, az előadás robot-ember-lélek tematikáját részben vagy egészben szintén feldolgozó mainstream filmes alkotásra. Miután szemünk megszokta a robotot, ezt a roppant drága bábot, nem marad más, mint Az átváltozás maga. Itt pedig rengeteg problémába ütközünk.
A rendező maga írta az adaptációt, melyben a kafkai problémát természettudományos nézőpontból áthangolta – mivel Gregor robottá változik, szükség volt kisebb-nagyobb változtatásokra. Itt nem hivatása és kötelességtudata őrli fel a jobb sorsa érdemes fiatalembert, mint a novellában, hanem önértékelése, saját emberségébe vetett hite foglalkoztatja. Hirata átdolgozásában fontos szerepet kap a színen túl tomboló háború, mely ifjú emberéletek sokaságát emészti fel, valamint az abból fakadó sztrájk, mely érinti Gregor családját is. A háborúba menetelő, vagy a gyárban „robotoló” karakterek más és más oldalról próbálják a robotlét problematikáját megmagyarázni.
Neves francia filmszínészek is fellépnek robotfőhősünk mellett, így például a Veronika két életében szereplő Irène Jacob, a François Ozon rendezővel is dolgozó Jérôme Kircher vagy a Paris, I Love You filmből ismert Laetitia Spigarelli. A helyzet statikussága, a probléma túlontúl elméleti volta azonban hamar lejtőre küldi Hirata adaptációját. Látványos mutatványokra képes robot és irodalmi-színházi feszültség híján ugyanis tizenöt perc után unalomba fullad a produkció, és leginkább egy jelenetekre osztott egyetemi filozófiakurzusra kezd hasonlítani.
Az átváltozás android verziójából ugyanis hiányzik minden feszültség. Főhősünk igencsak korlátozott színészi eszközökkel bír, hatalommal saját helyzete felett nem rendelkezik, csupán családtagjaival és az albérlő neurológussal képes kommunikálni. Manírosan patetikus csöndekben telik az előadás, melyben szerencsére olykor elhangzik egy-egy, akár a kafkaihoz hasonló fekete humorról árulkodó mondat is, például az, hogy „robot vagyok és még dolgozni sem tudok”. Emellett azonban sajnos rettenetesen túlírt párbeszédekkel telnek a súlyos percek. Szó esik a test-lélek viszonyról, a szív működéséről, a robotlét és a vegetatív lét közti különbségekről és hasonlóságokról, valamint elhangzik egy részlet a huszadik század elején alkotó Miyazawa Kenji Gattenshi című verséből is – ennek kapcsán lesz szó a robotfiú és a hideg hold közti kapcsolatról, mely az előadás lírai-patetikus záróképéhez vezet majd el minket.
Hirata Oriza előadása a rendkívül felszínes és közhelyes hasonlatok és szimbólumok világa. Aki olvasott minőségi sci-fi irodalmat, az csak elvétve talál meglepő vagy újszerű gondolatot benne – az ilyen lehetőségek a szövegben rendre kiaknázatlanok maradnak. Érdekes lehetett volna például az a felvetés, hogy valójában Gregor nem robottá változott, hanem meghalt a fronton, ezért szülei gyászukban beszereztek egy hozzá nagyon is hasonló robotot. Ez a gondolatmenet egy másik előadáshoz vezetett volna, így csak gondolat maradt.
Az előadás során végig azért küzdenek a színészek, hogy valahogyan életet leheljenek a meglehetősen élettelen bábba. Saját színészetük ezért egyre karikírozottabb lesz, az „én”-t a mellkasra tett kéz jelenti, és egy idő után már nem tudnak hova ülni REPLIEE S1 ágyán, hogy valóságos szereplő legyen, ne pedig egy berendezési tárgy – és hogy ne tegyenek kárt az értékes berendezésben. A színre lépő karakterek ebben az egyszerű dramaturgiában csupán annyit jeleznek, hogy újabb jelenet kezdődik, és hogy újabb szempontból vizsgálhatjuk majd a már untig taglalt alaptémát – és azt is, hogy az előadásnak még nincsen vége.
Hirata alkotásának mélypontja az albérlő neurológus látogatása, akinek hiába magyarázzák Gregor szülei, hogy fiúk robottá változott, ő azt nem hajlandó elfogadni. Kiselőadások sorozatába bocsátkozik, amikhez asszisztál Gregor húga is, kínosan primitív rákérdezéseivel. Gregornak pedig az egészhez egyetlen szava sincsen – ami nem meglepő, ugyanis a színlapot böngészve rájöhetünk, hogy az albérlőt az a Thierry Vu Huu alakítja, aki REPLIEE S1 mozgásáért és hangjáért is felel. Színre lépve pedig természetesen nem tudja mozgatni bábját. Így már egészen cinikusnak hat a jelenet egésze. – Az ott egy robot! – győzködi hallgatóit a színpadra szalasztott mozgató, miközben bábját nézi.
És igen, gondoljuk, az.
(2014. november 7.)
