Ennek kapcsán a különböző színházakból összeverbuvált csapat (Stefanovics Angéla, Bánki Gergely, Keszég László és Mészáros Béla) megannyi témát vet fel a különálló, hosszabb-rövidebb jelenetek során: munkahelyi és családi gondok, álmodozás az újrakezdés lehetőségéről, érdektelenség, szenilitás, szexuális nehézségek és így tovább. Habár vannak vetített filmrészletek is, a többnyire üres színpadot a színészek töltik meg élettel. Egy ősz paróka jelzi általában, hogy ki játssza az aktuális jelenet hősét jelentő negyvenest. Az előadásban többféle humorral dolgoznak: megfér egymás mellett a láncon vezetett férj, aki mióta meglátta az első ősz hajszálát a tükörben, őrjöngve támad rá mindenre, ami fehér, egy keserédes vers a meg nem valósított álmokról vagy akár egy karinthys alapszituációt idéző házi feladat írás a gyerekkel. A poénok sokszor azonban csak félig ütnek.
Ami ugyanis hiányzik a dramaturgiából, az a precizitás. Sok jelenet túlságosan is elszáll, vagy éppen túl van írva: még javában tart, amikor érzésre már le kellett volna zárni. Ráadásul a hiba sem kevés: itt egy céltalan gesztikuláció, ott egy nyelvbotlás - ahogy a táncjelenetekből is feltűnően hiányzik az összehangolt mozgás.
Ami azonban kétségtelenül megmenti a produkciót, az a felszabadult atmoszféra. Az alkotás egyfajta önvallomás, a négy, negyvenhez közeli színész végeredményben önmagán nevet. Az előadás egyszerre bensőséges és vicces, a színészek lelkesedése és jelenléte pedig magával ragadja a nézőt is. Stefanovics Angéla karakterei kétségbeesett komolysággal küzdenek a kor ellen, ami a végletekig feszíti az abszurd helyzeteket. Az orvosnál pisztollyal fenyegetőzve tagadja a születési dátumát, holott az az anyakönyvi kivonatából lett kimásolva, máskor pedig szeretője előtt próbálja eltitkolni gyermekét, még akkor is, amikor a gyerek már hangosan bömböl mellettük. De remekül hozza a vasaló- és kávégéppé redukálódott feleséget és a magát huszonévesnek kiadó főnököt is, aki naivan és csodálattal csüng negyvenes alkalmazottja minden szaván. Keszég László és különösen Bánki Gergely szintén kaméleonhoz méltó átváltozásokon mennek keresztül.
Az egyik legerősebb jelenet például egy fürdőszobában játszódik, anya és lánya szépítkezik, ahol a nem létező, csak elképzelt díszletek kivételesen ötletes használatának lehet az ember tanúja. Mészáros Béla ezzel szemben nem minden jelenetben találta el a megfelelő figurát, a bejátszott felvételeken vissza-visszatérő flúgos rohangálása erőtlen és hosszú.
Végeredményben a 40! avagy Véges élet egy még részleteiben kiforratlan, de összességében kellemes bohóckodás. Hála a színészi jelenlétnek, röpke másfél órára csak a negyvenéveseké a világ.
(2014. október 30.)