Viktor Rizsakov félreteszi a darab primer értelmezését-megjelenítését – nem pincét kapunk, piszkos csavargókkal, ágyon fekvő beteg asszonnyal és verekedő nővérekkel, hanem egy fehér és fekete színvilágú, letisztult teret, mely a nézőtér felé lejt, fölé a zsinórpadlásba emelkedő fehér vászonnal. Gorkij szövege és alakjai egy elvont térbe kerülnek, így pedig a színészek szövegein keresztül képződik meg az éjjeli menedékhely nyomora. A szereplők mai nyelven szólalnak meg, Kozma András dramaturg új fordítása jól működik – más kérdés, hogy Rizsakov egyéb döntései hogyan hatnak.
Rendezését két megoldás határozza meg, ebből az egyik a színészek bábhasználata. A menedékhely összes lakója bábpárral játszik az előadás során, a színészek fehérben, fehérre festett arccal, a kifejezéstelen arcú bábok feketében. Rizsakov azzal kísérletezik, hogy a bábok és a játszók között milyen interakciók jöhetnek létre - beszédessé válhat az, ahogy a színészek a bábjukat leültetik, színpadon járatják, vagy olykor magukra hagyják. Az ötlet remek, a megvalósítás kevésbé. Rizsakov egyáltalán nem könnyítette meg színészei dolgát: nem bábszínészekről van szó, a színpad ráadásul lejt, a bábok pedig hatalmasak. Az előadás során ezért erősen hullámzik a bábok kifejezőereje: valaki folyamatosan a bábja helyét keresi, más csak cipeli maga után, de van olyan is, aki képes kommunikálni is bábján keresztül.
Óhatatlanul eszünkbe juthat, hogy itt meghasad színész és szerep, ami izgalmas értelmezési lehetőség, viszont az Éjjeli menedékhely, melyben hús-vér emberek saját egyéni sorsuk áldozatai-okozói, nem kiáltana ezután a roppant elemelt megoldás után. Rizsakov előadásában tehát nem társadalmi, gazdasági, vagy materiális okai vannak a nyomornak, hanem mintha lelki szegénységről lenne szó – ez az értelmezés pedig Gorkij művének egyik legfontosabb problémája felett huny szemet.
Szemben a bábbal sújtott színészekkel, akik bámulatos összhangban játszanak csapatban-csoportban az előadás során, egy igazi, önálló egyéniség lép fel. Törőcsik Mari Luka, a kiismerhetetlen vándor szerepében az előadás másik alappillére. Báb nélkül játszik, és fekete-fehér jelmeze jelzi, hogy ő az egyetlen tiszta, ép személyiség ebben a világban. Gorkij drámájában Luka képviseli a metafizikus szálat – ő érkezik a mélyben nyomorgó lelkek közé, hogy reményt és fényt hozzon a sötétségbe. Rizsakov stilizált előadásában óhatatlanul Lukán lesz a hangsúly, Törőcsik pedig megbízhatóan hoz egy nagyon erős alakítást. Törékeny, nemtelen, és sokévi bölcsességet birtokló Luka az övé, aki körül a menedékhely lakói sürögnek-forognak, a lejtőn segítik fel-le, és folyamatosan figyelik, álljon a színpad szélén, vagy üljön valamelyik műanyag széken. Rizsakov bábos koncepciója szinte teljesen elfojtja a többi játszó személy egyéniségét, Törőcsik ezzel szemben szabad, és meghatározó alak maradhat végig, amíg színpadon van.
De Rizsakov rendezése annyira épít Törőcsik játékára, hogy Luka távozásával az előadás azonnal összecsuklik. Ráadásul elhagyja az addig viszonylag működésképesnek bizonyuló bábos koncepcióját is – és színészeit arra kárhoztatja, hogy napszemüvegben, nyugágyon fekve mondják fel az Éjjeli menedékhely utolsó oldalait. Ez a megoldás rettenetes. Vélhetően azért választotta Rizsakov, hogy az előadás elején metafizikus magasságokba emelt alapproblémát visszahozza a mába: igen, a mai bűnös, materiális korban Luka tanácsai süket fülekre találnak. A tengerparton sütkérező alakokkal viszont csak azt éri el, hogy egy kellemetlenül didaktikus állítással minden addigi eredményét keresztülhúzza. A darab végén a szereplők ráadásul a rivaldán ülve leveszik napszemüvegüket, és őszintén, mélyen a nézők szemébe néznek – Gorkij sorai pedig üres szentenciákká hígulnak fel.
Törőcsik távozásával kellemetlen fordulatot vesz az előadás, Rizsakov koncepciója pedig mintha lelepleződne. A valóságtól elvont állításai révén inkább filozófiai dolgozatot kapunk, melyben a konkrét alakokat azok különös, árnyékvilágból szalasztott avatárjai helyettesítik (a kifejezést a rendezőtől kölcsönzöm) – nem meglepő, hogy az egyetlen valódi alaknak, Lukának kéne a hátán elvinnie az előadást. Törőcsik remek színésznő, alakítása erős. De az egész Éjjeli menedékhelyet egyedül nem válthatja meg.
(2014. november 9.)
