Horgas Péter díszlettervező ugyanis tényleg egy hajóba álmodta meg A kriplit, egy aprólékosan kidolgozott, lakásbelsőt, falusi szatócsboltot, és tulajdonképpen az egész falut magában rejtő hajóba, előtte kőhalmokkal, mögötte a tengerrel. Kívülállás, elszigeteltség, a kapcsolódás lehetősége és lehetetlensége mind-mind ott rejlik ebben a zátonyon veszteglő hajóban, amit nem arra használnak, ami az eredeti rendeltetése, hiszen a külvilággal való kapcsolat lehetőségét az egyik falubeli, Bucibobby csónakja jelenti.
Ahogy Martin McDonagh más darabjaiban, A kripliben is egy önmagába zártan élő, a saját törvényei szerint működő, az elszigeteltségben az élet banális apróságait felnagyító közösség adja a történet közegét. Itt (tojással, borsóval, mikor mivel) fizetnek a hírekért, még ha csak arról szólnak is, hogy az egyik szomszéd gunara megcsípte a másik macskájának a farkát. A helyi társadalomban mindenkinek megvan a maga szabott helye, szerepe, Billynek, a két idős nővér, Kate és Eilin által felnevelt árva, félig béna fiúnak is. Ebbe a megszokott életbe és helyi szereposztásba dob követ a szomszéd szigeten forgató, amerikai filmes stáb. Adódik egy lehetőség, hogy legalább a fiatalok kitörhessenek az abszolút perspektívátlanságból, de ehhez el kell hagyniuk a szigetet.
Ez a helyzet nagyon is közel van hozzánk, és Soós Péter rendezése nem megy el mellette, de nem is mélyed el benne annál jobban, mint amit maga a díszlet és a primer történet elmond elszakadás és helyben maradás dilemmájáról. Az előadás inkább Billyre és a falubeliek egymáshoz és hozzá fűződő viszonyára koncentrál.
Ehhez pedig feltétlenül szükséges egy jó Billy, és ebben az előadásban ez adott. A címszerepet alakító Wunderlich József egy érzékeny, büszke, ugyanakkor a maga módján bölcs és belátó, a traumáit felvállaló Billyt formál. Nem téved ingoványos terepre a testi fogyatékosság ábrázolásánál sem: amellett, hogy technikailag jól oldja meg a feladatot, nem ezekből a külsődleges jegyekből, hanem belülről építkezik. A két pótanya, Kate és Eilin szerepében Füsti Molnár Éva és Uhrik Dóra a puha-megengedő és a szeretetét szigorba csomagoló anyatípus esszenciáját adják, jól kiegészítve és ellenpontozva egymás játékát. Urbán Tibor a falu hírkereskedőjét, Johnnyt játssza, az első felvonásban még kicsit vázlatosan és kifelé, a második felvonásra jobban megtalálva a karakter külső-belső egyensúlyát. Vlasits Barbara harsány energiagolyót formál Helenből, hogy aztán innen vegyen vissza, és mutassa meg a szerep finomabb regisztereit. Tóth András Ernő afféle kifelé morc, belülről aranyszívű tengeri medvét rajzol Bucibobbyból. Farkas Sándor Bartley szerepében egy nagyra nőtt gyereket játszik, némileg autisztikus vonásokkal. Sólyom Katalin és Pilinczes József is megteremtik az iszákos mama és a doktor figuráját. Összességében azonban elmondható, hogy a színészi összjáték a bemutató utáni estén még nem mutat egységes képet, és a két felvonás között is mutatkozik különbség az utóbbi javára.
Az előadáshoz Upor László fordítását használják, ami Varró Dánieléhez képest nem annyira a felszikrázó nyelvi leleményeket, inkább a hétköznapi beszédmódot helyezi előtérbe, de az ismétléses szerkezetek és a sajátos nyelvi logika így is markánsan és összetéveszthetetlenül McDonagh-é. (Ami az eredeti szöveg ismeretének hiányában csak azt jelenti, hogy azé a McDonagh-é, akit a fordításokból a magyar színházba járó ismerhet.)
A darab fontos kérdése látszat és valóság viszonya is. Titkok lepleződnek le, más titkok (a darabnak megfelelően) titkok maradnak, a falubeliek közötti viszonyok, különösen Billyhez fűződő kapcsolatuk átértékelődik, más fénytörést kap. Ezekből a momentumokból van, ami nem kap elég súlyt, elsikkad az előadásban (mint pl. Johnny titka), és nem megoldott a lezárás sem, ami – engedve az erőre kapó tüdőbaj és az előtérbe kerülő szerelmi szál kettős nyomásának - kicsit elbillen a melodráma irányába.
A jelzett egyenetlenségek ellenére A kripli a pécsi színpadon is működik, és ha azt nem is érezzük, hogy a hajója egy az egyben a miénk, egy hajókirándulást mindenképpen megér.
(2014. december 6.)