Az előadáson látszik is, meg nem is, hogy biztos kézzel, átgondolt ötletekkel nyúltak a drámához.

Tasnádi Csabának, lévén a kortárs drámákhoz előszeretettel nyúló rendező, és lévén a szerző testvére, nem ez az első Tasnádi István-rendezése. És még csak nem is az első Finitója. A Pinceszínházban nemrég bemutatott előadáson látszik is, meg nem is, hogy biztos kézzel, átgondolt ötletekkel nyúltak a drámához.

Györgyi Anna, Bajomi Nagy György (fotó: Somfai Sándor)

Blondin Gáspár, a történet főszereplője középkorú, életunt munkanélküli, aki az egész világnál csak magát gyűlöli jobban. Egyik, feleségével folytatott, elfajuló veszekedése következtében Blondin a kert végi budiba zárkózva fenyegetőleg hurkot köt köntösének övéből. Bár ekkor az öngyilkosság még csak kósza ötlet, hírére megérkezik a szomszéd, a polgármester, a helyi őrnagy, az Új Narratíva Szövetsége képviseletében a Költő, a címlapokról lekerült díva, a sajtó képviselői, majd Pál, médiaszemélyiség az országos sikerű Pál Show-ból. És mivel mindenki szép fokozatosan rájön, jobb is lenne, ha Gáspár meghalna, sőt, egyenesen ez lenne a jövedelmező mindenki számára, meggyőzik, vagyis lefizetik őt, vessen véget életének, mert tényleg csak konc a világ hátán.

A tragédiába hajló vidéki groteszk történet sokszor Örkény István Tóték című darabját idézi. Márcsak azért is, mert ennek a nagy cirkusznak kiemelkedő jelentőségű helyszíne a kerti budi. Ez Blondin egyetlen menedéke, ahová először saját problémái, majd felesége, aztán a halálára ácsingózók, és végül egyenesen a halál elől bújik el. A többi díszlet mellett bármennyire is központi szerepe van ennek a budinak, a színlapon sokkal kifejezőbbre sikeredett, mint a színpadon. Ott síremlékszerűségével játszanak, a nézők viszont egy semleges tákolmányt látnak csak a színen. Igaz, semlegességét sok jelenetben ellensúlyozzák a hol a magyar vidékre jellemző, hol a túlzó show-szerűséget viccesen alátámasztó más díszletelemek.

Fotó: Somfai Sándor

Bár a Finito a felszínen a mások halálából is hasznot lesők története, Blondin és Blondinné között igazi, emberi tragédia zajlik, ami a többiekhez viszonyított játékukban is megmutatkozik. Nagyon éles a határ a főszereplő pár, és a legyek mintájára köréjük gyűlő, hasznot vágyó ismerősök megformálása között. Bajomi Nagy Györgyön és Györgyi Annán kívül szinte minden színész elnagyoltan, néhol bohóckodva játszik, miközben a szerepek nincsenek ennyire leegyszerűsítve. Sajnos nem is mindenkinek áll ez jól. Kocsó Gábor Költője érthetetlenül beleremeg saját patetikus hangjába, Felhőfi Kiss László nem lesz több fontoskodó polgármesternél, és Balázsovits Editnek sem sikerül a holtrészeg, értetlenkedő, buta libánál összetettebb szerepet kovácsolnia a nevét vesztett popsztárból, Farkas Nikiből. Kacér intelligenciájával kitűnik viszont Kedvek Richárd Pálja, és Molnár Csaba Rendőrőrnagya is.

De bármennyire is egysíkúnak tűnnek sokszor ezek a „karakterszereplők”, segítségükkel a rendezés a verses szöveg dinamikájának megfelelő, annak humorára rájátszó, mozgalmas, pörgő előadást tudott létrehozni. Ezen kívül sikerült kijátszania a legszélsőségesebben abszurd részeket, mint például a Blondin jelenlétében zajló halotti tor és temetési jelenet.

Fotó: Somfai Sándor

Bajomi Nagy György eleinte egyszerű személyiségnek tűnő Blondinjának egyedül felesége és annak jövője fontos. Sokszor nem hallgat senkire, de mindig Blondinné tekintetét lesi, hogy mit szeretne a nő, és az ő kedvéért még abba is belemegy, hogy a Pál Show közvetítse a halálát. A végig nyugodt, másokon is segítő figurán, amikor rájön, hogy halálával kezében tartja mások sikerét, egyszer csak úrrá lesz a hatalom. Feleségéve sokszor csak tekintetükkel kommunikálnak, a visszafogott eszközöknek köszönhetően ezért is lesz megrendítő, és a többi szálnál átélhetőbb az ő történetük. Blondinnén látszik, akkor gyűlöli meg igazán a férjét, mikor az hatalmával játszik, ekkor száll el belőle minden könyörület és szeretet. Pedig nem a haszonszerzés, hanem ez volt, ami urához fűzte, éppen ezért egyedül ő lesz az, aki a temetési szupershow-t mereven és kínjában üli végig. Nyilvánvaló, rajta kívül Blondin senkinek nem jelent semmit. Saját problémáik, és nem a szemük előtt „haldokló” miatt sírnak, nem figyelnek Blondinra, csak ha ő fenyegetően kér tőlük valamit. Annyira önmagukkal vannak elfoglalva, hogy Gáspár még el is alszik közöttük.

Blondin egyszeri lelki kitárulkozásakor megtudjuk, mi az, ami számára az egyetlen szépséget jelenti ebben az üres, tartalmak nélküli és számító életben: egy tévében látott, balettozó kislány által megjelenő művészet. Ezt az előadás egy, a jelenetek között vissza-visszatérő, valóban balettozó kislány képében jeleníti meg, akit csak a legvégén vesznek észre a szereplők. De akkor, meglepetésünkre, a kislány arcát már szörnyszerű maszk torzítja. Szép, hatásos gesztus, de annyira nem fenyegető, hogy meggyőzzön minket az előadás igazságáról.

(2015. november 17.)