Egy előadás - tíz kritikus - tíz gondolat. Kiad egy egészet?
A rossz kritikánál is van rosszabb: ha egy előadásról nem írnak semmit. A semmiből mi sem tudunk válogatni, a komoly kritikai visszhangot kiváltó előadásokról született írásokból viszont igen. Reméljük, ezzel a nézőket és az alkotókat is segítjük a tájékozódásban.
Ritka, hogy egy előadásban minden egyes szó és apró gesztus ennyire helyénvalónak és indokoltnak tűnjön, minden egyes szerep önmagában is ennyire teljes értékűnek, mint itt. (Hajnal Márton: A fiatalok csak a feltűnést keresik, az idősek alkotnak, vs.hu)
/sir_6_k.JPG)
Az ugyanakkor minden legendától és várakozástól függetlenül, minden színház minden bemutatójáról szólva is problémás, ha nem derül ki az előadás végéig sem, miért volt fontos az adott darab a rendezőnek. (Kovács Bálint: Mindenki arra várt, hogy Ascher újra Csehovot rendezzen, origo.hu)
Az emberi kapcsolatok kiüresedésének és a kommunikációképtelenségnek az ábrázolásában Ascher finoman karikírozó rendezői stílusa élen jár, és a Sirály kitűnő alapanyagot szolgáltat ehhez. (kiss csaba bé: S fejünk fölött elröpül …, 7óra7)
A Csehov-hősök – Ascher színpadán – erkölcsi véglények. (Kutszegi Csaba: Sirály nagy egóval, Kútszéli Stílus)
/sir_1_k.JPG)
Ascher Tamás Sirálya a Katonában a legkevésbé sem színháztörténeti, színház-esztétikai értekezés, még kevésbé programhirdető manifesztum. Emberi drámák sorozata, bonyolultan szövődő rendszere, embereké, akik közt a főszerep ezúttal művészeké. (Zappe László: Profiknak való, Népszabadság)
Ahogyan azt Ascher Csehov-rendezéseitől, egyáltalán minden rendezésétől megszokhattuk, az előadásban tényleg minden a helyén van, a legapróbb gesztus, a legrövidebb mondat is jelentőséggel bír. Ám ezúttal nem ez teszi feledhetetlenné az estét. Hanem a színészi (össz)játék. (Kónya Rita Veronika: Te rendben vagy? Én nem, euronews.com)
A színészek folyamatos intenzitással léteznek a színen, mindenki reagál mindenre; apró gesztusok, félbehagyott mozdulatok gyakorta többet árulnak el a figurákról, mint megannyi szó. (Urbán Balázs: Régi és új formák, szinhaz.net)
/siraly_k.JPG)
Az ilyen ironikus, humorossá alakított és a csehovi valójukban meghagyott epizódok váltják, de kiegyensúlyozni nem képesek egymást. (Kis Petronella: Csehov árnyékában, Kortárs Online)
Összecsukható műanyag székek, lepattant bútorok, fekete-fehér konyhakő. A hidegséget sugárzó üvegtáblák mögött (díszlet: Khell Zsolt) a világ egy rémisztő fekete paca. Hol vagyunk már Csehov gemütlich, nosztalgiázó, látszólagos békevilágától, amelybe oly váratlanul hasít a tragédia. (Kállai Katalin: Csehov másnaposan, art7)
Az előadásból pedig az tükröződik, hogy bár a közép és az idősödő generáció megkérgesedett, hitét vesztett, elnyűtté vált, de azért valamennyire áll a lábán. Ami utána jön, aggasztó. (Bóta Gábor: Roppant szép kilátásaink, Népszava)
