Ha lassan esik is le, mégpedig szándékoltan lassan, az előadás egészen pontosan gondol valamit a csehovi világról is és a miénkről is. Mármint azon túl, hogy a kettő ugyanaz.

Egy több mint négy és fél órás előadásnak valamit nagyon kell tudnia ahhoz, hogy megérje a nézők ráfordított szabadidejét.

Elképesztő látvány és színészi bravúr, ahogy Mertz Tibor látszólag mozdulatlan arca megöregszik.

Egy előadás - tíz kritikus - tíz gondolat. Kiad egy egészet?

Ascher Tamás rendezőként most mintha háttérbe húzódna, és egy már-már klasszikusnak mondható értelmezést nyújtva a Katona társulatát helyezi előtérbe.

A fiatal színészek jól ráhangolódnak a nem realista, önreflektív játékmódot igénylő rendezői stílusra.