A Prostitúció kiváló példája annak, hogy néha az is elég egy élvezetes előadáshoz, ha van egy jó szöveg és két jó színész.
A Jurányi Ház kistermében vagyunk, a díszlet mindössze két szék és egy vetítővászon, utóbbin egy ki tudja, honnan szerzett erotikus videómontázs ismétlődik szakadatlanul, majd bejön két színész, és elkezdődik a játék. Ilyen szegényes miliőben kerül sor egy olyan előadásra, amelynek témája nem más, mint az eladhatóság. Na nem közgazdasági, hanem erkölcsi értelemben: milyen az, amikor pénzért eladja magát az ember, áruba bocsátva testét, lelkét, szellemét valakinek, aki megveszi. Vagyis prostituálódik. Ennek megfelelően az előadás címe: Prostitúció. Négy, egymáshoz lazán kapcsolódó jelenet pörög végig gyors egymásutánban, három kétszereplős dialógus és egy monológ. (Utóbbitól tekintsünk is most el, mert nem csak műfajilag, témájában is különbözik a másik háromtól.)
Kocsis Gergely, Tompos Kátya (fotó: Toldy Miklós)
Az elsőben egy öregedő Kossuth-díjas táncművész adja el magát, hogy valamilyen escortlány-show-t koreografáljon meg jó pénzért; a másodikban a testét folyton áruba bocsájtó főiskolás lányban állandó kuncsaftja hirtelen meglátja az embert; a harmadikban pedig egy drogos lány ajánlja fel szolgálatait a drogdílernek egy kis anyagért cserébe. Az első két szkeccsben mind életkorban, mind társadalmi helyzetben és presztízsben két teljesen eltérő ember áll egymással szemben. Hiszen mi közös lehet egy hatvan felé közeledő, Kossuth-díjas koreográfusban és egy, a szexiparban dolgozó, kékhajú, kissé, vagy nem is kissé bunkócska 25 éves nőben? Mi köze van egymáshoz – a heti szexet leszámítva – egy feleségétől elhidegült kereskedelmi vállalkozónak és a tandíj kifizetéséért kurválkodó főiskolás lánynak? Semmi. Németh Ákos dialógusai ezt a semmit mutatják meg.
Az áthidalhatatlan különbségek rögtön az elején világosak, és ez adja az egyes jelenetek groteszk komikumát. Az álláshirdetésre jelentkező táncművész hiába mondja, hogy ő csak valami újat szeretne kipróbálni, világos, hogy anyagi helyzete készteti rá, hogy egy 25 éves, volt prostihoz menjen munkáért kuncsorogni. Az elején még megkísérli a különbségeket áthidalni, mire a kékhajú csajszi a maga kérlelhetetlen természetességével rávágja: hagyjon már békén, semmi közünk egymáshoz. És neki van igaza.
Kocsis Gergely, Tompos Kátya (fotó: Toldy Miklós)
Ugyanilyen groteszk, mikor a középkorú pali akar kapcsolatot teremteni a fiatal örömlánnyal, akinek rendszeresen igénybe veszi a szolgálatait. Kapcsolatuk sokáig tisztán üzleti, aztán a kiégett férjnek egyszer csak eszébe jut, maga mellé venné a lányt. Persze itt is kész a válasz: én neked árucikk vagyok, és nem is akarok más lenni. A harmadik szkeccsben nem két világ áll ugyan szemben egymással, viszont a maguk világán belül uralkodó farkastörvények egyértelműen elhelyezik az átjárhatatlan hierarchiában a két szereplőt: a drogdílert és a drogos csajt. Mivel pénze nincs, utóbbi szexuális szolgáltatást ajánl előbbinek, de ez pénzt kér a kábítószerért, a lány nem kell neki.
Németh Ákos jól megírt dialógusai szépen bontják ki az egyes szkeccsek groteszk alapötleteit. Hogy a dialógusok valóban élővé és átélhetővé váljanak, ahhoz persze két nagyszerű színész kell. Szerencsére van is: Tompos Kátya és Kocsis Gergely, akik ráadásul kiváló párost alkotnak. Habár kettejük között tíz év különbség sincs, Tompos Kátyát alkata és kinézete a fiatalabb, Kocsis Gergelyt pedig az idősebb szerepekre predesztinálja, ezért teljesen hiteles az is, mikor az általuk megszemélyesített szereplők között több évtizedes különbség van. Kocsis Gergely az öregedő táncművész és a jellegtelen kereskedő szerepében is remekel, ahogy Tompos Kátya is jól hozza a különböző züllött nőket. Legjobb alakítását mégsem ezekben, hanem az egészből kissé kilógó negyedik jelenetben, egy mini-monodrámában nyújtja, amelyben egy öt éves kislányt alakít, hanghordozásban, testtartásban és mindenben zseniálisan jelenítve meg egy óvodás lány gesztusait.
A Prostitúció kiváló példája annak, hogy néha az is elég egy élvezetes előadáshoz, ha van egy jó szöveg és két jó színész. És még eladni sem kell magunkat.
(2016. január 11.)
Az előadás adatlapja itt olvasható.
